Alapvetően szinte ki lehet jelenteni, hogy félünk a változástól. Már csak a szó hallatán is sokunknak görcsbe rándul a gyomra, mert a változáshoz negatív élményt, veszteséget kötünk. A változás arra késztet, hogy a jól megszokott életünket, helyzetünket kisebb vagy nagyobb mértékben, de megbolygassuk. A fennálló “status guo” megdől.

Mi történik, ha Te változol?

Elindulsz az önismereti úton, amely hozzásegít ahhoz, jobban megismerd és megértsd saját magad. Elkezdesz figyelni magadra, ki vagy valójában, mit szeretnél. Tudatosan figyelsz  a reakcióidra, kommunikációdra, gondolataidra. Elkezded megismerni önmagad, felfedezed a képességeid, visszatekintesz eddigi életedre és levonod a tanulságokat. Nem számít az életkor, csak a megtett út. Felfigyelsz az értékeidre, az értékességedre, melyekre korábban senki nem hívta fel a figyelmet. Vagy észrevetted, vagy nem. Meglátod azokat a blokkokat, melyek akadályoznak abban, hogy elindulj vagy ha már úton vagy elérd a céljaidat.

Közben egyre tudatosabb, magabiztosabb leszel, nő az önbizalmad, megtanulsz kiállni magadért. Meglátod, hogy nem minden fekete vagy fehér és nem mindig az a legjobb út, amit mások javasolnak Neked. Megtanulsz döntéseket hozni. Elkezded megtalálni saját magad.

Változol. Még ha rögös is az út, Te úgy érzed jó irányba vagy és hosszú távon megéri a küzdelem.

Igen ám, és a változásoddal együtt felborult a status quo.

A környezeted változik, azáltal, hogy Te változol. Barátságok szakadnak meg, cserébe új ismeretségek köttetnek, régi szokásokkal felhagysz, újakat veszel fel, bizonyos viselkedési formákat lecserélsz.

Ha nem szóltál, már lehet, hogy szólsz.

Ha elnyomtak, már nem hagyod.

Ha utasítottak, már nem ugrasz egyből.

Ha meg akartál felelni másoknak, már csak magadnak akarsz. (Mindenkinek úgysem lehet)

Ha meghunyászkodtál, helyette az alázatot választod.

Ha megmondták mit tegyél, már tudsz nemet mondani és önálló döntéseket hozni.

„Megváltozott. Nagyképű lett, megnőtt az egoja, kezelhetetlen, rossz irányba megy, ennek nem lesz jó vége.”

Hallod hol a szemedbe, hol a hátad mögött a címkézéseket. És azon töprengsz, vajon mit csinálsz már megint rosszul.  Mélyen magadba nézel, és a legjobb szándékod ellenére sem akarsz se nagyképű, se öntelt, se egoista lenni. Csak egyszerűen önmagad, aki határozott, magabiztos. Aki ki mer állni saját magáért és aki felvállalja önmagát.

Rádöbbensz, hogy a címkézés nem Rólad szól.  Változtál, változott a megszokott status quo, kicsúszott az irányítás a kezek közül, nem tudják mi történik. Te idézted elő a változást, mely kihatott rájuk is, ebből nem azt veszik észre, hogy Neked jobb, csak azt, hogy egy új helyzet van, ami számukra ismeretlen, rossznak tűnik. Ezt a terepet nekik kell kiismerni. Címkézni könnyű, mert akkor Te vagy a hibás, akkor ők feltehetik a kezüket, hogy Te változtál meg. Nem tetszik nekik.

Mit tehetsz? Kiállsz magadért, folytatod az utat, ha a saját értékrendednek az megfelel.

A változás Nálad, változásra készteti a környezeted. Ők még lehet nem látják, még meg kell szokni ezt az új énedet, de légy türelmes magaddal és igenis hidd el, hogy nem az egód nőtt meg, nem te lettél nagyképű. Ezek a címkézések nem Rólad szólnak, ez a többiek félelme a változástól, amit Te idéztél elő náluk is. Mert már nem tudják ugyanazokat a játszmákat véghez vinni, amiket eddig megszoktak. Változásra készteted őket is.

Bízz magadban, ismerd meg önmagad és ne félj kiállni magadért! Ne félj, önmagad lenni!

Kezdd az életet MEGélni, nem túlélni!