Amikor egy döntés előtt állsz…
Napi szinten vannak választásaink. A választások a jelenre vonatkoznak, a döntés azonban már egy elköteleződésről is szól. Megszilárdít, stabilizál és egy meghatározott irányba állunk. A választásainkra szinte rutinból tudjuk a választ, hétköznapi dolgok, nagy átgondolást nem feltétlen igényelnek. De mi történik akkor, ha egy olyan döntési helyzet előtt állunk, amelynek súlya van, ami fontos számunka, ami érzelmileg megérint bennünket, ami egy adott irányba állít és amit rutinból nem tudunk megválaszolni.
Mérlegelünk, átgondoljuk az egész helyzetet. Mikor, mire és kire milyen hatással van és egyáltalán a saját értékrendemmel, személyiségemmel összhangba tudom e hozni. Általában ez egy hosszabb folyamat, megfigyelések, elemzések, kiértékelések előzik meg. Legyen szó arról, hogy munkahelyet váltok vagy csak más munkakörbe, pozícióba lépek. Legyen szó párkapcsolati döntésről, tetszik, nem tetszik, húzzuk az ismerkedést egy ideje, de vajon komolyra fordul a dolog, mennyire érdemes még több energiát bele tenni, mennyit ad hozzá az életemhez vagy inkább elvesz. Költözzek más városba, vagy maradjak?
Rengeteg olyan döntési helyzet van, aminek súlya van az életünkben. Amitől félünk, mert nem tudjuk, hogy a döntés biztosan jó lesz e. Mindamellett, hogy magad is agyalsz a dolgokon még a környezeted is elbizonytalanít. Van aki „A”-t mond amitől megnyugszol, van aki „B-t” mondd, ami elbizonytalanít. Vannak neked is gondolataid, legbelül talán érzed is mi a helyes, de racionális és gyakran szkeptikus éned folyton bizonytalanságban tart. Telik múlik az idő, minden mellett és ellen vannak érvek, a döntés nehezen jön.
Mit tehetünk?
Coachként azt mondom, figyeljünk és éljünk kérdésekben. Figyeljünk leginkább magunkra és az eddig megélt, átélt helyzetekre.
- Mennyire voltál akkor, ott elégedett magaddal, az adott helyzettel? Hogy érezted magad benne? Ha rágondolsz egyfajta nyitottság, kíváncsiság, izgatottság kap el vagy a gyomrod rögtön összeugrik?
- A hétköznapokat megszínesítette, a nehézségek ellenére is több pozitívum volt benne, több energiát adott vagy épp az ellenkezője történt?
- Mennyire van összhangban az értékrendeddel?
- Tudod egyáltalán milyen értékek fontosak számodra?
- Mi az, ami még elfogadható, amivel kompromisszumot tudsz kötni és mi az amikor úgy érzed neked ez már nem fér bele?
Mindenkinek más és más ez a szint, ugyanúgy, mint a fájdalomküszöb is. Magadhoz mérd magad.
Eljutottunk odáig, hogy döntöttünk. Örülünk, boldogok vagyunk és egy nagy kő esett le a vállunkról. Mégis a saját életemben is tapasztalom, hogy hozok egy döntést, de a kis szkeptikus énem nem engedi, hogy teljes bizonyossággal nyugodt legyek a döntés helyessége felől.
Elkezdünk kételkedni magunkban, vissza-visszanézünk a múltba és saját magunkat bizonytalanítjuk el.
- Honnan tudom, hogy az új munkahely biztos jó lesz?
- Mi van, ha rosszabb munkakörülmények lesznek, mi van ha a főnököm utálni fog?
- Mi van, ha ő lett volna a nagy Ő mégis elszúrtam?
- Mi van, ha vele vagyok, de közben lemaradok másról?
- Honnan tudom, hogy ez az egyetem jobb lesz, mint a másik? Mi van, ha nem jó döntést hoztam?
- Rövid vagy hosszú távú terveim vannak?
A kezdeti könnyedség, a sikeresnek vélt döntés után jön a kérdés: mennyire bízom a döntésemben és mennyire tudok elköteleződni mellette?
- Mi miatt tartok ki?
- Minek kellene ahhoz történnie, hogy mégis feladjam az egészet és másfelé induljak el?
- Mi történhet, ha mégis végigcsinálom?
- Mikor ér nagyobb veszteség? Mi számít nekem veszteségnek és mi nyereségnek?
- Kinek a támogatására van szükségem, hogy tudjam, tényleg jó döntést hoztam?
- Mikor tudunk igazán tükörbe nézni, ha feladom vagy végigcsinálom? Egyáltalán mit számít feladásnak?
- Mi történik, ha időközben rájövök, hogy nem ez az én utam?
- Miből venném észre, hogy jó úton vagyok? Milyen életet szeretnék élni?
Nincsenek egységes jól alkalmazható receptek. Te vagy, a kérdéseid, a saját válaszaid, az értékrended.
De vajon, mi a könnyebb a döntést meghozni, vagy kitartani mellette?
Személy szerint nehezen, sokat agyalva, mégis felismerve, hogy ez vagyok én, ezt tudom szívvel-lélekkel csinálni, meghoztam a döntést, hogy coachként akarok másoknak segíteni. És amiért szeretek kérdésekben élni, megfigyelni, elemezni magam is, az az, hogy jött az „aha-élmény” a felismerés, hogy hoztam egy döntést, de nem köteleződtem el igazán. Tudom, érzem, látom, hogy jó úton vagyok, mégis napi szinten képes vagyok riogatni magam és elbizonytalanítani, hogy de biztos ez az én utam? Vissza-vissza nézek ahelyett, hogy a szélvédőn keresztül élvezném az utam. Az igazi feladat a felismerés utáni cselekvés! Az elköteleződés nem más, mint a döntés alapján a kijelölt irányba haladni a kényelmetlenségek ellenére is és a napi szintű választásokat ennek megfelelően tenni.
Élj kérdésekben, legyenek aha-élményeid, mert ha van kérdés, jön a felismerés és jönni fog a válasz is.
Ha szeretnéd, segítek. Keress bátran.
Rita
Legutóbbi hozzászólások