Miért fontos, hogy különbséget tegyünk a között, hogy segítek valakinek, vagy megoldom helyette a dolgokat? Észrevesszük egyáltalán, hogy milyen magatartás mintákat követünk? Segítünk másokon, vagy megoldásokat adunk? 

Sokszor vagyunk leterhelve, panaszkodunk az időhiányra és a sok megoldandó feladatra. Valójában, melyek azok, amik tényleg ránk várnak és melyek azok, amit mások helyett csinálunk?

Coaching üléseken gyakori téma, hogy nem tudunk, nem akarunk vagy nem merünk nemet mondani. Így mások feladatait is magunkra vesszük akkor is, mikor látjuk, tudjuk, hogy már anélkül is pont elég sűrű a naptárunk és a feladatok közötti zsonglőrködéssel lassan a cirkuszban is egy külön számot kapnánk. De segítünk, mert szeretünk segíteni. Akkor is, ha azon kapjuk magunkat, hogy van, aki ezzel visszaél. Van, amikor már bosszant minket. Ezek után mit tehetünk ? Csinálhatunk valamit másképp?

Talán egy picit tudatosabban? Megállunk, rátekintünk az adott helyzetre és elgondolkozunk.

Vajon minden esetben nekem kell megoldanom az ő feladatát?

Megoldás helyett elég lehet, ha csak segítek?

De honnan tudom, hogy mikor mi a helyes?

Egyáltalán hol húzódik a határ a „megoldom helyette” és a „segítek neki” között? A legtöbbször talán elég lenne „csak” a segítségnyújtás, hiszen mindenki abból profitál(hat)na a legtöbbet. (szerintem)

Ha megoldod a gyereked helyett a házi feladatot, ha elkészíted helyette az olvasó naplót, ha megfested a kért csendéletet, mit tanítasz neki?

• Mit tanul (meg) ő?
• Honnan fogja tudni, hogy fogja megtanulni, hogy van, amiért neki kell vállalni a felelősséget?
• Mitől lesz neki önbizalma? Mitől lesz büszke magára?
• Mitől lesz kreatívabb?
• Milyen értékrenddel megy tovább?

Azt biztos megtanulja, hogy kell kibújni a feladatok alól, hogy kell másra hárítani a felelősséget és milyen az, mikor nincsenek kötelezettségek.

De:akié a munka, azé a siker.

Az önbizalma attól nő, ha tudja, látja, hogy képes megcsinálni. Ha anya rajzára kap egy ötöst, anya büszke lehet magára, a gyerek pedig arra, hogy jól delegál és nincsenek kötelezettségei.Hosszú távon melyik a kifizetődőbb?Hogy lesz életre valóbb? Hogy fogja megállni a helyét?

Mit jelent ha „csak” segítek neki? Segítek azzal, hogy minden feltételt biztosítok ahhoz, hogy elvégezze a feladatát. Megveszem neki a kért segédeszközöket, biztosítom a nyugodt környezetet a tanuláshoz. Segítek, de nem megoldom helyette. Ettől lesz ő magabiztosabb, ettől lesz övé a siker, ettől lesz bátrabb, ettől lesz életrevalóbb, ettől tanulja meg, mi a felelősség. Ettől tanulja meg, mit jelent, hogy vannak kötelezettségek. Ettől tanulja meg beosztani a saját idejét. Ettől tanul, ettől fejlődik.

Mit tanulok, mitől fejlődök én, ha helyettem megoldják a dolgaimat? Mennyire van igényem egyáltalán a fejlődésre? Mit szeretnék? Mit fogok csinálni akkor, ha hirtelen nincs senki, aki megoldja helyettem?

ÉS a másik oldal:

Mivel jár, ha mindenki helyett mindent megoldok? Hogy jelenik meg ez, az én életemben? Milyen hatással van ez rám?

Minden helyzet egyedi, minden helyzet mást kíván. Megoldást vagy segítség nyújtást az azt lát(hat)ja, aki benne van. Akik benne vannak.

A coaching ülések során coachként segítek, támogatok. Cselekvés, megoldás a coachee-ra vár, így a siker is az övé.

Rita