Amennyiben elfogadjuk azt a nézőpontot, hogy a gondolataink irányítják a tetteinket, a szavak, a kommunikáció pedig a belső világunk kivetülése, akkor az egyik legfontosabb képesség szerintem az önreflexió. Ami tanulható, fejleszthető.  Az önreflexió során az ember semlegesen, kívülről vizsgálja önmagát. Figyeli a gondolatait, cselekedeteit.  Ez tudatosságot igényel és őszinteséget saját magunkkal. Igaz van, amikor bármennyire szeretnénk látni magunkat, egy visszacsatolás, egy visszatükrözés sokkal inkább a segítségünkre lehet. Kibillent, elgondolkodtat.

Maga a coaching ülés légköre megengedi ezt a visszacsatolást, hisz azért jön az ügyfél, hogy fejlődjön, hogy jobban rálásson magára, az életére, megértse azt, észrevegye vagy a coach észrevetesse azokat az önmagának állított korlátokat, amit érdemes ledönteni.

Szinte minden ügyfelemnek a közös munka megkezdése előtt a taxis hasonlattal élek. Ha beülsz a taxiba, elmondod a címet, a sofőr oda fog vinni. Ha nem tudsz címet mondani, és te magad sem tudod merre szeretnél utazni, hova vigyenek? A lehetőségek tárháza végtelen.

Coaching üléseken célokat, állomásokat határozzunk meg mit szeretnél elérni, és megtervezzük az oda vezető utat. Megvizsgáljuk, hogy mi történik most és mit szeretnél helyette. És ilyenkor kezdődik a, mit NEM szeretnék felsorolás. Magabiztosan, határozottan, zsigerből kezdjük felállítani azokat a pontokat, amiket NEM szeretnénk.

Nem akarok ilyen vagy olyan munkahelyet, nem akarom, hogy feszült legyek, nem akarok motiválatlan lenni, nem akarok idegesen pályára lépni, nem akarok egyedül maradni.

Oké, értem, hogy ezeket nem akarod, akkor mit szeretnél helyette? Csönd.

Annyira abban gondolkodunk a mindennapokban, hogy mit nem szeretnénk, mit szeretnénk elkerülni, kikerülni, hogy azt valójában sokszor meg se fogalmazzuk, hogy mit akarunk.

A nemeket hogy lehet megvalósítani?  Ha azt mondjuk a gyereknek, ne szaladj el!-azt, hogy csinálja? Nem elszaladni, mit jelent? Helyett inkább maradj mellettem, ülj le ide. Akkor már pontosan tudja, mit tegyen.

Nem akarok idegesen pályára lépni. Mit szeretnél helyette? Milyen az mikor nem vagy ideges? pl: nyugodt, kiegyensúlyozott. Arra már lehet összpontosítani.

Nem akarok ma dolgozni. Nem dolgozni, hogy lehet? Mit csinálsz akkor?

A céltalanság melegágyát alakítjuk ki ezekkel a gondolatokkal, kifejezésekkel. A „mit nem akarok” csinálni benne tart az adott helyzetben, állapotban. Azt értem, hogy mit nem szeretnél, de azt hogy lehet megvalósítani?  Amikor már tudod, hogy mit szeretnél, akkor tudsz elindulni abba az irányba, az késztet cselekvésre.

Ha a taxisnak azt mondod, nem akarok a pályaudvarra utazni, akkor mit csinál? Hova vigyen? Azt tudja, hogy hova nem…

Milyen lenne, ha nem dolgok elől menekülnénk, hanem célok után mennénk?

Mennyire könnyebb lenne, ha elkezdenénk azt megfogalmazni, hogy mit szeretnénk, ahelyett hogy folyton azzal foglalkozunk, mit nem szeretnénk.  Azt hogy lehet elérni?

Válts nézőpontot. Figyelj magadra, figyelj a gondolataidra. Szerintem érdemes. Egy coaching folyamat ebben is segíthet.

Rita