Mélyen hiszek abban, hogy mindenki saját életének legnagyobb szakértője. Minél inkább tisztában vagy önmagaddal, a saját értékrendeddel, a saját értékeddel, annál könnyebben tudsz lavírozni az élet tengerén.  Hosszú távon ezért is érdemes magadba fektetni. 

Vajon miért érdemes meghallani és megfigyelni önmagunkat? Mert a kommunikációnk mindent elárul a világunkról. Kiről, miről mit gondolunk. És a legtöbb esetben csak panaszkodunk, hiánymotivált állapotban vagyunk. Olyan dolgokról beszélünk amivel elégedetlenek vagyunk. A gond ott kezdődik, hogy csak beszélünk róla. Azokról amelyeken nem tudunk változtatni, így pont ezért nem is érdemes rágódni rajta. Sajnos amin lehetne, azért se teszünk semmit.  Ehhez kapcsolódóan merült fel bennem egy kérdéskör.

Mennyire tiszteled magad, az életet, az életed? Mikor adod meg vagy adtad meg magadnak utoljára a tiszteletet? Mikor szeretnéd végre megadni?

Mit jelent nálam a tisztelt?

Tisztelem magam annyira, ha nem érzem jól magam egy kapcsolatban akkor változtatok. A hozzáállásomon, a kommunikációmon, a helyzeten, bármin amin tudok és amin látom,hogy érdemes. Ha pedig jó, akkor miért panaszkodom? Mi okom a panaszra?

Tisztelem magam annyira, ha valami nem jó a munkahelyemen, változtatok. Ami nem kizárólag a váltást, az „elhagyást” jelenti, hanem bármilyen apró pici változtatást, ami rajtam múlik. Ha pedig jó, akkor miért panaszkodom? Mi okom a panaszra?

Tisztelem a jövőmet annyira, hogy a későbbi önmagamtól nem veszem el azt a lehetőséget, hogy valami más és jobb legyen. És azt tudjam majd mondani magamnak: Köszönöm, hogy ezt megtetted értem.

Sok minden rövid távon fáj, vagy az adott pillanatban. De most állj meg egy picit és képzeld el: a két évvel idősebb éned hálás azért ahogy ma élsz, amit ma teszel érte? Örömtáncot jár és megköszöni. Vagy ott áll lebiggyesztett ajkakkal és szomorúan megállapítja: ma sem tett értem semmit, így marad minden ugyan úgy.

Visszatekintve látható. “Ha ezt hamarabb megléptem volna, már sokkal régebb óta elégedettebb lehetnék.” ÉS mi van ha ezt megfordítjuk és azt nézzük meg, vajon az idősebb énem most miért lenne hálás? Ha ezt… vagy azt…. teszem vagy épp nem teszem.

Ha elgondolkozol azon, milyen életet szeretnél és a két évvel idősebb énedet, hogy szeretnéd látni, azaz kivé szeretnél válni, akkor érdemes ránézni arra: Vajon az az ember, akivé válni szeretnék, hogy viselkedik? Mit csinál? Hogy gondolkozik? Hogy él? 

Mit tehetek itt és most, hogy azzá az emberré váljak? Mi az az apró pici lépés?

Milyen változásra mondaná azt akár az egy héttel, egy hónappal, félévvel, egy évvel, öt évvel idősebb éned:

KÖSZÖNÖM, HOGY EZT MEGTETTED ÉRTEM!

Ha szeretnél erről közösen gondolkozni, keress bátran egy coaching folyamatra.

Ha tetszett a blogom, oszd meg kérlek azokkal, akik számára ez a tartalom érdekes és értékes lehet.

Szeretettel:

Rita