Az elmúlt években lefolytatott több száz coaching ülés után már a tapasztalat mondatja velem, hogy a frusztráció és az örökös elégedetlenség mögött a hiánymotivált szemlélet áll, ami megkeseríti  a mindennapokat és rányomja bélyegét az életminőségünkre. Vagyis jön az egyszerű kérdés:  a pohár nálad félig tele van, vagy félig üres?

Úgy gondolom nagyon is fontos a kérdéskörrel még tudatosabban foglalkozni és még ennél is fontosabb lenne tudatosítani: mit veszel észre a világból? Mire helyezed a hangsúlyt? A már meglévő dolgaidra, vagy épp ami még hiányzik?

Ha folyamatosan hiánymotivált állapotban vagy, vagyis mindig csak azt tudatosítod magadnak, mi az, amit még nem értél el, mi az, ami még hiányzik és már hol kellene tartanod a láthatatlan versenyben aminek sose lesz vége és garantált győztese de az biztos, hogy elvezet a pesszimizmushoz, frusztrációhoz, önbizalomhiányhoz. Érdemes szem előtt tartani, hogy senki nem születik pesszimistának, hanem azzá válik. A boldogtalanság is tanulható, van aki egész életében ezt gyakorolja. Ennek az ellenkezője is igaz. Átkerülhetsz az optimisták táborába, ha növekedésmotivált „üzemmódra átkapcsolsz”.

Tudatosan elkezded észrevenni és értékelni a már meglévő és elért dolgaidat. Kezdetben kényelmetlen lehet a feladat, szinte mindent „ez természetes” kategóriába teszel és elértékteleníted az eseményeket, eredményeket, dolgokat. Vajon, ha ezeket más mesélné magáról, milyennek látnád őt?

Csodálkozol, hogy önbizalomhiánnyal küzdesz, hisz mindig csak a rosszra, a hiányra hívják, hívták fel a figyelmed és a belső monológod is csak ezeket fújja. Folyton várod a nagy eredményt és észre se veszed ha már elérted vagy odaérve azon kapod magad: ez csak ennyi?!

De miből vennéd észre pont akkor, pont ott, ha sosincs rajtad az a „szemüveg”? Olyat vársz el magadtól, amiben nincs rutinod, gyakorlatod. Olyan mintha egy null kilométeres embert arra kérnél, fussa le a maratont. Edzés, gyakorlás nélkül.

Vajon aki elégedettebben él, mit csinál? Elképzelhető, hogy tudatosan, napi szinten észreveszi és értékeli az élet adta apróbb örömöket. Nem bagatellizál el és nem értéktelenít el semmit, mert a múlt tapasztalataiból már tudja, hogy „az igazi nagy lehetőségek is gyakran bújnak meg az élet olyan közjátékai mögött, amelyek első ránézésre egyáltalán nem tűnnek fontosnak”. (Napoleon Hill-t idézve)

Neki az az egy is számít, a picit is észreveszi mert tudja, hogy az óceán is cseppek sokasága. Azt értékeli, ami ott van és nem azon vekeng, ami nincs. A kettő egyszerre, együtt nem megy.

Érdemes azt megnézni, ki jár jobban. Hisz mindkét szemléletbe teszünk energiát.

Arra is tudatosan figyeljünk önreflexióval élve, mi magunk, melyik szemléletet követjük, hiszen azt adjuk tovább. Figyeld meg, a környezeted nézőpontját is, mert az elégedetlenség szociálisan fertőző, gyorsan átragad és már el is dőlt a pillanatnyi vagy adott napi hangulatunk.

Záró részként tudom, hogy ezt tudod, DE ÉLED IS? ALKALMAZOD?

Ha szeretnéd, segítek egy coaching folyamat során nézőpontot váltani. Aki elégedett annak az életminősége is megváltozik legyen szó munkáról, magánéletről. Minden mindennel összefügg és hatással van egymásra. Az elégedett ember kellemesebb társaság és nagyobb összhangban van a társas kapcsolataiban is.

Albert Schweitzer megfogalmazott egy nagyon fontos mondatot. „ Nem a siker az elégedettség kulcsa, hanem az elégedettség a kulcsa a sikernek.”

Rita