Avagy amikor hierarchikus rendszerben valakit csak a kora vagy státusza miatt kell tisztelni. Amikor elvárja valaki a tiszteletet, mert ő az idősebb, mert ő a vezető, mert ő…..

Saját nézőpontom és értékrendem szerint csak a tekintélytisztelet nem működik. Alapból úgy gondolom, hogy kortól, nemtől és státusztól függetlenül mindenkit megillet a tisztelet. A mi kultúránkban biztos.Nem teszek ez alapján különbséget.  A viselkedés, a jellem az, ami tiszteletet érdemel vagy épp nem érdemel. 

Nem a kor vagy a státusz érdemli a tiszteletet, hanem a jellem.

Hiába ügyvezető igazgató valaki, ha ezzel visszaél és a kollégáit emberi méltóságában is megsérti, csak azért mert ő úgy gondolja, a státusza már tiszteletet érdemel és ezt megteheti.

Mindig is szerettem játszani azzal a gondolattal, kérdéssel: vajon az illető ki lenne a státusza nélkül?

Vajon, ha kilép abból a közegből, akkor is tud „valaki” lenni, vagy csak itt érzi magát nyerő pozícióban?

Érdemes mindig szem előtt tartani, hogy az ember az emberhez kapcsolódik. A jellem, a viselkedés, ami mindig velünk lesz. A státusz, a rang, a pozíció változhat és változik. Ha ez embereséggel párosul nem kell félni. Szerintem. Mikor valaki csak a pozíciója miatt képes tiszteletet kivívni, vagyis látszólag tisztelik, mert inkább félnek tőle, hosszú távon nem biztos, hogy kifizetődő.

Az életnek hatalmas humorérzéke van, akár akarjuk, akár nem. Érdemes észben tartani, ha státuszunkból adódóan elvárjuk a tiszteletet, de mi magunk a „kisebb” felé  (akár korban vagy pozícióban) nem adjuk meg, vajon ha az élet úgy hozza, hogy fordított helyzetben vagyunk mit csinálunk?

2016-ban voltam még spartan race versenyen és végig az járt a fejemben: a csapatépítőket itt kellene tartani. Hisz itt nem számít a státusz. Itt nincs kivagyiság. Itt azt nézik, meg tudod csinálni, át tudsz menni az akadályon vagy sem. És bizony előfordul egy cégen belül, hogy a „nagy valakit” a „kicsi” segíti át. Szóval az élet is ilyen. A tekintélytisztelettel érdemes óvatosan bánni, mert ha olyan helyzetbe kerülsz, ahol a státuszod nem számít, lehet pont az az ember tud rajtad segíteni, akit te egykor lenéztél vagy emberi méltóságában megsértettél.

Legyél tudatos, legyél okos és maradj emberséges. A jellemed tegyen naggyá, ne a státuszod.

Hisz a jellem az, ami tiszteletet érdemel és nem a státusz. A státusz egy lehetőség, élj vele ne pedig visszaélj.

A korod sem tudja a jellemedet és a viselkedésed kiváltani.

Ne nekem higgy, az életet figyeld😉És élj picit önreflexióban. Egy coaching folyamat ebben segíthet.