A coaching során a coach nem ad tanácsot. A kérdezés erejével készteti gondolkodásra, nézőpontváltásra az ügyfelet. És milyen a jó kérdés? Amire nem tudunk rögtön válaszolni, amin elgondolkozunk, ami megmozgat. Melynek hatására elkap az „AHA” élmény és a világot elkezded más szemszögből nézni.

Nézőpontot váltasz, meglát(hat)sz más lehetőségeket is.

A kérdésre a választ sose a coachnak adod, persze hangosan kimondod, válaszolsz, de a válasz magadnak szól. Itt nincs rossz válasz. Minden válasz rólad szól, neked szól. 

Igen tudom, az egyik legnehezebb dolog az embernek saját magával szembe nézni, őszintének lenni. A coaching ülés erről szól, szembenézel magaddal, a félelmeiddel, elindulsz az önismeret útján. Ezért nagyon fontos olyan coachhoz fordulni, akiben megbízol, aki előtt meg tudsz,meg mersz nyílni. Aki előtt meg mered mutatni magad. De ehhez saját magaddal is őszintének kell lenned.

A coaching üléseknek vannak nagyon vidám percei, közösen örülsz a coachcsal mikor elkap egy AHA élmény, de előfordulhat, hogy könnybe lábad a szemed. Örömtől, felismeréstől, ráébredéstől, döbbenettől. Kimondod magadnak legnagyobb félelmeid, amiről eddig lehet senkinek nem beszéltél.

Meglát(hat)od a vakfoltjaidat. 

A coaching során tanácsot nem kapsz, így a felelősséget nem tudod hárítani. Biztos mindenkinek ismerős, hogy más életét nagyon jól meg tudjuk oldani, miközben a sajátunkban sokszor nem látjuk a fától az erdőt vagy nem is akarjuk látni. Másnak előszeretettel osztogatunk tanácsot, sokszor kérés nélkül. Tanácsot adunk és ítélkezünk. Miközben alapvetően mit tudunk a másikról? Amit ő elmondd. De nem vagyunk ott vele élete minden pillanatában, nem tudjuk mikor mit él meg otthon, munkahelyén, párkapcsolatában. Mesélünk róla, általában a jó, nagyon jó dolgokat vagy a negatív eseményeket. És mi van közte? Azt csak ő tudja. De ha ott is lennél, nem tudod az adott eseményt hogy éli meg, mit érez. Nem tudod milyen a megküzdési stratégiája, van e egyáltalán.

Hányszor hallottad, amikor jöttél ki a moziból, hogy a mögötted ülő arról mesél mennyire szörnyű volt a film, te pedig életed legszuperebb vígjátékát láttad. Ugyanazt néztétek, csak mindenki a „saját szemüvegén” keresztül. Mások vagyunk az élet pont ettől szép színes, izgalmas, bonyodalmakkal teli.

ÉS jön a tanácsadás. Adok egy tanácsot, ami az enyém, én így csinálom vagy csinálnám. De honnan tudom, hogy a másik ember lelkileg, anyagilag, egészségügyileg készen áll a tanácsomnak megfelelően lépni az életében. Ha azt tanácsolom bárkinek, hogy lépjen ki egy kapcsolatból, mondjon fel a munkahelyén, honnan tudom, hogy készen áll erre?! Lehet, hogy hoz egy olyan döntést az ÉN tanácsom által, amit ő nem is akart megtenni, csak mivel neki ezt mondták, így tett. Mert felnéz rád, ,mert  bízik benned és tudja, hogy nem szeretnél neki rosszat. És itt lép be az egyén saját felelőssége is.

Ha elválok, mert mindenki ezt mondta nekem, és utána boldogtalan vagyok, nyugodt szívvel mondhatom: ti mondtátok. És ezzel a felelősséget hárítottam. Igaz az én életem ment tönkre, de a hibás ezért nem én vagyok. A felelősséget én nem vállalom. Aki pedig a tanácsot adta azt se tudja, mi történik, hiszen ő nem akart rosszat, ő a saját életéből, tapasztalataiból építkezik.

A coaching a saját életedre épít. Mi az, amit megéltél? Hogy életed meg? És leginkább TE mit szeretnél? Így a felelősség is nálad van, igen ám, és a megszerezett siker is a tiéd.

Vállalni a felelősséget saját tetteidért, saját életedért nem könnyű, mindig egyszerűbb másra hárítani.

DE ha majd egyszer megkérdezik kinek az életed élted és kiét szeretted volna, remélem úgy tudsz válaszolni, amilyen válasszal Te elégedett vagy.:)

Rita