Vajon lehet türelmesen várakozni?

Tudunk egyáltalán várni valamire, valakire úgy, hogy azt az időszakot MEGéljük és nem túléljük?

Úgy érzem ez mindig aktuális téma, hiszen a várakozás a mindennapi életünk része. Várunk a buszra, várunk a postán, várjuk, hogy vége legyen a munkaidőnek, várjuk, hogy felhívjon a szerettünk, várjuk, hogy elkészüljön a vacsora. És így december közepén várjuk a karácsonyt. A karácsonyt is megelőzi a várakozás, hiszen miről szól az Advent? A várakozásról. A keresztény kultúrkörben várjuk az Úr eljövetelét.  És mindenki várja, a Szentestét, azt a pár napot, hogy kicsit lenyugodjunk, együtt legyünk, szeretetben, békességben.

Várjuk a karácsonyt, nem tudjuk siettetni, mert napra pontosan megvan ennek az ideje. De vajon ez a várakozás valójában úgy telik, ahogy TE szeretnéd? Tényleg MEGéled ezt az időszakot? Vagy ez is egyfajta türelmetlen várakozás, csak legyen már vége, mert : még sütnöm kell, még ajándékokat kell venni, még  rengeteg dolgom van a munkahelyen, még fel se díszítettem a lakást…És a karácsonyt és a várakozást nem MEGéled, hanem túléled! Az egész ünnep elvesztette azt, amiről eredetileg igazán szólna!

Ha ehhez a várva várt szent eseményhez így állunk, akkor tudunk e az élet többi területén türelmesen várni?

Elhisszük e, hogy minden akkor történik, amikor történnie kell?!

MEG tudjuk élni a várakozás időszakát anélkül, hogy morognánk, idegeskednénk, beszólnánk a másiknak, leordítanánk a másik fejét és még sorolhatnánk az emberi viselkedés rosszabbnál rosszabb megnyilvánulásait.

Elgondolkoztál azon, hogy annak is lehet előnye, ha a postán várakozol? Igen egy nagyon hétköznapi példát hozok, mert ezzel szinte mindenki szembesül. Kérdés az, mivel töltheted ezt az időszakot? Neked milyen ötleteid vannak a puffogás, morgás, stresszelés helyett? És ne keresd a kifogásokat, hogy de nekem rohannom kell. Miért nem indultál el hamarabb? Miért nem logisztikázol jobban az életedben? Miért nem osztod be jobban az idődet?

Szóval el tudod képzelni, hogy állsz a postán, mosolyogsz, végig gondolod a napod, mi történt eddig és még mit szeretnél elvégezni. Türelmesen várakozol, ha ismerőssel találkozol, mosolyogtok egy jót valamin. Ha Veled van valaki odafigyeltek egymásra, beszélgettek. Ha egyedül vagy, telefon nyomkodás helyett észrevennéd, ki van körülötted,mi történik. Türelmesen várod, hogy Téged szólítsanak, hogy elintézd a dolgod, amiért jöttél, majd nyugodtan éled tovább az életet. Nem negatív állapotot viszel magaddal, amiért annyit kellett várni. Nincs a megteremtett és felszedett negatív energia, amit tovább viszel magaddal, és amit sokszor a szeretteiden vezetsz le, de biztos, hogy olyan személyen akinek aztán semmi szerepe nem volt az esetleges negatív állapotod kialakulásában.

Miért nem tudunk türelmesen várni? Talán a magyarázat abban is kereshető, hogy az internetnek hála rögtön, mindent azonnal megkapunk. Egy üzenetet, egy megrendelést stb. És a választ, hogy valami történjen azonnal, rögtön várjuk. Ha valakinek küldesz egy üzenetet és 10 percen belül nem ír vissza, már rád tör a frász, elkezded gyártani a különböző negatív sztorikat. Mi baja lehet, hogy nem reagál? Végül számon kéred, és saját sérelmeidet, bizonytalanságodat rá vetíted.

Mi lett volna Veled a régi időkben, mikor egy levélre heteket, hónapokat vártak? Nem tudtak mit tenni, csak türelmesen várni és élni a hétköznapokat. És működött, túlélték, de az is lehet, hogy MEGélték attól az életet. Ma viszont ez nem működik, nem tudunk várni. Rögtön azonnal, mindent akarunk. Azonnal kell a válasz üzenet, azonnal kell a vezérigazgatói szék az egyetem után, rögtön kell az ásó kapa nagyharang, a gyerek. Azonnal egyik napról a másikra le akarunk adni 20 kilót. Ha valamin változtatni szeretnénk, azonnal várjuk a hatást és nem várjuk meg a beérési folyamatot, inkább lemondunk róla. Nem fogadjuk el, hogy van aminek még nem jött el az ideje. És van amire talán érdemes várni.

Én türelmes vagyok? Egyáltalán nem, sőt a szótáramból ez a szó szinte hiányzott is. “Add meg uram, de máris azonnal”. Rá kellett jönnöm, hogy ez a hozzáállás bizonyos helyzetekben nem visz  előrébb. Sőt az élet maga kényszerített rá, hogy megismerjük egymást: én és a türelem, a várakozás. Ez az ismeretség, pedig jobbnál jobb kérdéseket szült.

Amíg várok az életet MEGélni vagy túlélni szeretném?

Vajon a várakozás időszaka mire jó?

Hogy tudom ezt a javamra fordítani?

És a jó kérdésekkel jönnek a jó, nekem megfelelő válaszok.

Mert a várakozás mindig felkészít valamire, utána mindig történik valami jó dolog, ha türelmesen kivárod a sorod és közben az életet MEGéled, nem túléled.

És a várakozásra lehet másképp is tekinteni:

Eszembe jutott egy annyira aranyos beszélgetés nagyszüleim között, mikor gyerekkorunkban velük nyaraltunk. Utolsó reggel ültünk az étterembe, imádott nagyapám nyugodtan fogyasztotta a reggelijét, mikor nagymamám szólt neki, hogy siessen, mert mindjárt itt van értünk Anya. (Nekem Anya, neki a lánya.)  Nagyapám frappáns válaszára felkaptam a fejem, nevettem egy jót és a mai napig megmosolyogtat, ha elképzelem ezt a beszélgetést. Fülembe cseng, ahogy mondja nagyinak: “Te 9 hónapot vártál rá, mi ez a 10 perc ahhoz képest”.

Milyen igaza volt! Bölcs, vicces, humoros gondolat, amivel a problémát el is engedte.

Ha belegondolsz, egy kisbaba érkezésére is várunk 9 hónapot. Ez alatt az idő alatt az anya és az apa felkészül az új csoda érkezésére, a baba pedig fejlődik napról napra. Ezt se tudod siettetni, sőt, ha egy baba koraszülött, nem fejlődik megfelelően, annak ott a veszélye, hogy rendellenesség lesz nála. Minden anya azt szeretné, ha a megfelelő kiírt időben érkezne a gyermeke, nem korábban. Addig pedig türelmesen, boldogan, izgatottan vár és a kismama korszakát MEGéli!

Tanulj meg várakozni, magadért, hogy az életet MEGéld és ne túléld, hogy életed filmjét öröm legyen forgatni, majd visszanézni.

Te elhiszed, hogy minden akkor történik, amikor eljött az ideje?

Válts nézőpontot!

Kezdd az életet MEGélni, nem túlélni!