Nem fogom a halogatás pszichológiáját elemezgetni. Helyette elmesélek egy saját sztorit, ami mindig visszacseng a fülembe, ha épp halogatni akarok valamit és fellép a „mikor kezdek már neki” kérdés, érzés.

Az életben a legjobb és a legegyszerűbb dolgok a szemünk előtt vannak, és a legjobb mondatok is „csak úgy” véletlenül szoktak elhangzani. Te lehet, hogy nem is emlékszel, mit mondtál, de az az egy mondat, kifejezés a beszélgető partnerednek elképzelhető, hogy egy életre bevésődött a gondolataiban.

Nálam így történt.

Egyetem, tanulás… Jogász képzés. 30-60 tétel egy vizsgára minimum, ami több száz oldalt jelent. Kell a megfelelő idő, hiszen ezt a mennyiséget el kell olvasni és meg is kell tanulni. A tanulási technikája mindenkinek más, nem is ez a lényeg. Inkább az alábbi párbeszéd, melyet a tesómmal folytattam le.

Épp azon voltam kiakadva, hogy a 60 tételből még csak kb. 10-et tudok, de pár nap és vizsgázom. Hogy fogom ezt megtanulni? Képtelenség ennyi anyagot addig nem hogy megtanulni, de még elolvasni is. Kivagyok, nem bírom. Elegem van. És csak mondtam, mondtam és mondtam. Hergeltem magam, vittem bele a negatív spirálba. Erőteljesen az önsajnálatra összpontosítottam, mely ugye előre nem visz. Beleragadsz, vagy visszahúz.

A nagy monológom közepette tesóm: „Rita amíg ezt a műsort csinálod már vagy 10 perce, legalább egy tételt elolvashattál volna.”

Felkaptam a fejem, betalált! Bölcs gondolat. Már annyival is előrébb lennék! Az “egyhelybentopogástól” ez is több. Azt nem tudom, Ádám mennyire emlékszik erre a mondatára, de én azóta viszem magammal.

Ha tudom, hogy van egy feladatom, amit el kell intéznem, meg kell csinálnom, és azon kapom magam, hogy csak halogatok, keresem a kifogásokat, sajnáltatom magam, na akkor jön a STOP!

Amíg futtatom a “hogy ne kezdjem el programot”, már rég neki kezdhettem volna. Sőt! Lehet már túllennék rajta!

Ez a mondata nem csak a tanulásnál segített, hanem a munkahelyen és az élet minden területén segít a mai napig. Ha jön egy feladat próbálok nem azon agyalni mikor ne kezdjem el és mennyire nincs kedvem hozzá.

Helyette: Kezdj neki, hiszen a kifogások keresése, a probléma gyártás helyett már rég túl is lehetnél rajta.

Hajrá! Bármit is tologatsz magad előtt, vágj bele!

És figyelj a körülötted lévő világra, sose tudhatod, mikor és kitől kapsz egy bölcs gondolatot. Ez a beszélgetés nem ma volt, 2005-2010 között valamikor, de azóta is viszem magammal. Nekem segít, hátha Neked is fog.

Válts nézőpontot!

Kezdd az életet MEGélni, nem túlélni!