Miért gondoljuk sokszor azt, hogy nincs választási lehetőségünk?

Mi állhat ezek hátterében?

-önbizalomhiány?

-félelem?

-lustaság?

– nekem úgyse fog sikerülni gondolat?

– biztos nem fogok neki(k) kelleni, nem vagyok elég jó érzés?

– nekem soha semmi nem jön össze hozzáállás?

– eddig is mindig csöbörből vödörbe estem, semmi garancia, hogy jobb lesz?

Érdemes elgondolkozni azon, hogy a magunkról és a világról kialakított képünket milyen hatások, milyen benyomások formálták. Kiknek a gondolatait visszük tovább?

Milyen az énképünk, milyen a világról alkotott képünk, nagyban befolyásolja az, hogy milyen közegben nevelkedtünk, mit hangoztattak a hozzánk közel állók. Miket mondtak nekünk vagy rólunk. Ezeket a jól bevésődött számunkra negatív gondolatokat sokszor nehéz átprogramozni. Főleg akkor, ha az időd nagy részét olyan közegben töltöd, akik még mindig ezt a programot futtatják, hiszen sokkal könnyebben elbizonytalanítanak Téged is. Valahogy a negatív gondolatokra, a pesszimista hozzáállásra könnyebben ráhangolódunk, könnyebben azonosulunk vele. Sajnos jobb témánk tartjuk, többet is foglalkozunk vele.

Ha valaki túl optimista sokszor próbálják elbizonytalanítani vagy esetleg álmodozónak is titulálják, de lehet még felelőtlennek is.  Az optimizmust nehezebben “vesszük be”, többször kell hallanunk amíg elhisszük. Bezzeg a negatív mondatok egy életre képesek bevésődni a tudatunkba és cipeljük magunkkal megnehezítve saját kis életünket, megmérgezve lelki világunkat.

És itt jön be a választás kérdése. Ha sokszor hallottad azt, hogy ez van, ezt kell szeretni, az élet nem kívánság műsor. Fogadd el ami van, ne ugrálj, maradj ebben, hiszen ez biztos dolog, ha változtatsz lehet még rosszabb lesz. Meg amúgy, ezt Te most hogy gondoltad? Ezek a füledbe csengő mondatok mennyire járulnak hozzá a változtatások, változások meglépéséhez?

Például a párkapcsolat területén: mikor egyre többet töprengsz, miért is vagy együtt a másikkal, merre tart ez a kapcsolat, tart e egyáltalán valamerre. Közben nyugtatod magad, hogy régóta együtt vagyunk, elvagyunk.

Vagy ha a munkahelyedről van szó, szintén felmerülhetnek ezek a gondolatok. Minek váltsak, máshol sem lesz jobb. Vagy lehet a körülmények jobbak, de a fizetés rosszabb. Itt már jól ismerem a rendszert, nincs kedvem egy új dologba beletanulni. Meg amúgy is, ez van, elvagyok.

Elvagyok. Ez alatt Te mit értesz? És meddig szeretnél ebben az elvagyok állapotban lenni?

Mert a döntés mindig a Te kezedben van. És nem, nem azt mondom, hogy arról kell dönteni, hogy menjek vagy maradjak. Váltsak vagy ne váltsak. Ez is egy opció, de arról is dönthetsz, hogy valamit másképp csinálsz és az elvagyok állapotot lecseréled a boldog, elégedett akarok lenni állapotra. Megnézed mely dolgokon tudnál Te változtatni, hogy párkapcsolatodnak ne a szakítás legyen az egyetlen “megoldása”. Mit tehetnél azért, hogy színt, életet vigyél bele?

Vagy egy meglévő munkahelynél nem biztos, hogy rögtön azon kell agyalni, hogy lelépek, váltok. Az is egy választási lehetőség, hogy nézőpontot váltok és élhetőbbé teszem  a magam számára a munkahelyet.

Hogyan?

 Ez egy jó coaching téma és azért sem adok ötleteket erre, mert mindenkinek mást és mást jelent, hogy tehetné boldogabbá, élhetőbbé akár a munkahelyét, párkapcsolatát, életét. Hogy tudna az elvagyok állapotból kilépni. Nincs jól bevált mindenre és mindenkire egységesen alkalmazható “megoldásrecept”. De hogy a Tiédet megtaláld, abban tudlak támogatni;)

És még egy dolgot tudok. Bárhogy döntesz, bármilyen változást szeretnél, azzal foglalkoznod kell, energiát kell beletenni és cselekedni. Akár csak apró pici lépésekben is.

Lehet, hogy az első lépés azzal kezdődik, hogy elhidd, hogy meglásd, hogy igenis van választási lehetőséged?

Kezdd az életet MEGélni, nem túlélni!