Visszatekintve személyes történetemre, úgy érzem, érdemes a saját házam táján sepregetni. Kifizetődőbb számomra.

Régen folyamatosan hasonlítottam magam másokhoz, vajon ők mitől jobbak? Vajon okosabbak? Felkészültebbek? Sikeresebbek lesznek? Folyton másokkal foglalkoztam…méricskéltem. Egyetem alatt mindig azt hittem, ha valakinél ott a könyv mielőtt bemegy vizsgázni, biztos többet tanult, biztos okosabb. Ha summa cum laude diplomát vett át, biztos garantált a szakmai siker is. Hasonlítgattam teljesen feleslegesen, hiszen mindenkinek más az élettörténete, mások az adottságai, képességei.

Amikor friss diplomásként, az első munkahelyemen ügyvédjelöltként elkezdtem dolgozni egyedül voltam ügyvédjelölt pozícióban az irodában. Kicsit megijedtem, honnan fogom tudni, hogy jó vagyok, ki lesz a mérce? Ekkor egy nagyon kedves ismerősöm mondta, Rita te magad vagy a mérce, nem kell másokhoz hasonlítani magad, csak magadra figyelj! Mai napig fülembe csengenek a szavai és valószínű ő nem is tudja, mennyit segített ezzel az egy mondattal.

Következő munkahelyen már több kolléga is volt azonos pozícióban, így lehetséges volt a másokhoz, másikhoz való “bemérés”. Meghazudtolni magamat nem tudtam, persze, hogy fél szemmel néztem ki hogy dolgozik, kinek milyen a munkamorálja, a tempója. Ekkor előjött a kishitűség, bizonytalanság vajon én kevesebbet dolgozom mint ők, mert én nem akarok 18 óráig bent ülni és csak az “egeret tologatni”, hogy látszat munkát végezzek. Én úgy éreztem kész vagyok az adott napra, határidős feladatok elvégezve, lelkiismeretem tiszta, kezdődhet a pihenés, kikapcsolódás már 17 órakor is.

Elkezdtem csak magammal foglalkozni, a saját dolgaimat csinálni, azokra koncentrálni. Közben pedig elkezdtem másképp figyelni a munkatársakat és magamat is. Nézőpontot váltottam.

• Mennyi időt töltenek ténylegesen a saját munkájukkal?
• Mennyi időt töltenek a másik munkájával, ami alapvetően nem rá tartozik?
• Mennyi időt töltenek merengéssel a gép előtt, esetleg az ablakon kibambulva?
• Mennyi időt töltenek a mobil nyomkodásával?
• Mennyire hatékony a munkavégzésük?
• Mennyire tudnak egy adott feladatra tényleg koncentrálni?
• Mennyire halogatnak?
• Mennyire tartják a határidőket? Mikor kezdenek hozzá?

És meglett a megoldás, miért ül még valaki 17 óra után is a gép előtt, panaszkodva arra mennyi dolga van még, miközben ideje lenne hazamenni.És nem, senkinek nem azt mondom, hogy szusszanás nélkül kell robotolni egész nap. Csupán érdemes a fenti kérdéseket saját magadnak is feltenni. Mennyi a bruttó és a nettó munkavégzés? Személy szerint én a hatékonyságban hiszek, sose szerettem csak úgy “tologatni az egeret”.

Ezek a megállapítások, megfigyelések nem csak a munka világára vonatkoznak. A magánélet ugyanúgy beletartozik, és a sport is.

Na de mit is figyelek másokban és hogy figyelek?
Ha valaki valamit jobban tud elsősorban nem irigység és pletyka üzemmódba kerülök, helyette ami az eszembe jut: vajon ő, ezt hogy csinálja?
Ha neki megy akkor másnak is, nekem is sikerülhet. Megfigyelek, hogy építkezzem.Ha kell kérdezek, segítséget kérek. Tanulok tőle, a másiktól.
Szeretem magam körül a sikeres, boldog embereket, mert motiválnak, mert példát mutatnak.

Egy dolgot érdemes szem előtt tartani, amíg másokkal foglalkozunk, addig mi nem fejlődünk ellenben ő, lehet pont azért tesz.

Milyen előnye lenne, ha a saját házad táján sepregetnél?
Milyen előnye lenne, ha saját magadért tennél, ahelyett, hogy másokkal foglalkozol?

„Aki másokat ismer, okos,
Aki magát ismeri, bölcs,
Aki másokat legyőz, erős,
Aki önmagát legyőzi, hős. „
(Lao-ce)

Rita