Jót szeretnék neki. Azt akarom, hogy boldog legyen. Alig várom, hogy…

Hallani sokszor, mikor a szülő beszél a gyerekéről, nagyszülő az unokáról, barátok egymásról, egymást közt. Nem magukról szól a történet, a beszélgetés „tárgya” ez esetben egy harmadik, aki vagy ott van közöttük, vagy nincs jelen. Megvitatják, szerintük „neki” mikor mi lenne jó, minek lenne már itt az ideje. Alig várom, hogy végre sínen legyen az élete. Ez az a mondat, ami azonban folyamatosan változik. Csak kerüljön be a gimi, majd vegyék fel az egyetemre, legyen meg a diplomája, találjon egy jó állást, menjen férjhez/nősüljön meg, jöjjön a gyerek. Elért valamit és már jön a következő „szint” amitől még inkább sínen van. Természetes, hogy aggódunk, féltjük, azt szeretnénk, hogy haladjon az életben, hogy boldog legyen.

De itt jön a kérdés? Honnan tudom én pontosan, hogy mi teszi őt boldoggá? Miért vagyok abban olyan biztos, hogy csak akkor lesz boldog, ha a szerintem „ha….” megvalósul.

Hányszor ültünk le egy őszinte meghitt, elvárások és ítélkezésmentes beszélgetésre a számunkra fontos személlyel, hogy tényleg megtudjuk, mi teszi őt boldoggá, mitől lesz elégedett, minek örül, mi a fontos neki, mit szeretne elérni vagy éppen mit nem. Mitől érzi ő maga úgy, hogy sínen van az élete?

Mikor kérdeztük meg utoljára:

Tudok neked ebben segíteni?

Hogy tudnék neked segítni?

Mire lenne szükséged?

Majd megvárva a válaszát, azt elfogadjuk, és annak megfelelően cselekszünk. Nem úgy, ahogy én gondolom, hogy jó neki. Hanem, ahogy ő megosztja veled, neki mire lenne szüksége.

Ha alig várod, hogy….

A történet ott kiről szól?

Ki vagy mi miatt várod?

Mi változik attól?

Mi lesz, ha nem úgy történik, ahogy te várod?

Honnan tudod, hogy ő mit vár, mit szeretne?

Miből gondolod, hogy a te nézőpontod az egyedüli helyes, lehetséges? Miből gondold, hogy amit te szeretnél, ő is azt szeretné?

Amennyiben azt szeretnéd, hogy a szeretted boldog, elégedett legyen, figyelj rá. Várd, de ne elvárd, hogy az ő boldogsága, az élete eseményei akkor és úgy valósuljanak meg, ahogy szerinted neki jó lenne. Amikor elvársz, a történet már rólad szól, és nem engeded meg neki, hogy a saját élete róla szóljon.

Hogy valósíthatod ezt meg?

Tudatosság, empátia, odafigyelés, (helyzet)megértés, elfogadás, őszinteség magaddal is és gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.

Mert mi történhet, az alig várom hogy…. hatására. Eltávolodás, bezárkózás, felületes kapcsolatok és felületes beszélgetés, mert már nincs kedve arról beszélni, hogy a másik szerint hogy kellene neki élni, mi lenne jó neki (mások szerint). Nincs kedve egy olyat magyarázni, amit nem akarnak megérteni, elfogadni.

Választási lehetőséged van.

Mit szeretnél? Tényleg ő legyen boldog a maga módján vagy úgy legyen boldog ahogy és amikor te vagy a társadalom szeretné? 

Válts nézőpontot. Ha szeretnéd, segítek. Keress bátran.

Rita