Nemet mondani, éppen olyan, mint igent mondani. Vagyis véleményt nyilvánítunk.

Mégis, amikor arra kerül a sor, hogy valamire nemet mondjunk, inkább igennel felelünk. Vagy jönnek a taktikák: nem válaszolunk, nem írunk vissza, nem vesszük fel a telefont, halogatunk, körmondatokban kitérünk a válasz alól és már nem is a feltett kérdésre, kérésre reflektálunk. Elcsúszik a kommunikáció, jönnek a problémák, a kapcsolatok megromlása és a belső vívódások, mert legbelül tudjuk, érezzük, hogy nemet kellett volna mondani, mégis rábólintunk.

Közben megjelenhet egy rossz érzés, egy kudarc élmény: miért nem álltam ki magamért? Miért nem tudom vállalni a véleményem? Önostorozás.

Pedig a nem is a szeretet egyik formája, az önszereteté. Az időd az életed. Jogod van, hogy arra használd, amire szeretnéd.

A nemben erő van, tisztelet van. Önmagad felé.

Belegondoltál már abba, hogy aki nem tud nemet mondani, az ő igen-je mennyire őszinte és valós?!

Aki tud nemet mondani, ő tud igazán egy igent is adni.

Majdnem minden coaching ülés során előjön ez a téma: nem tudok nemet mondani.

• Vajon a nemet mondás hiánya összefügg az önbizalommal, annak a hiányával?
• Miért félünk nemet mondani?
• Mitől, mikor vagy kitől jelenhet ez meg?
• Bűntudatunk van?
• Félünk, hogy csalódást okozunk?
• Tekintélytiszteletből?
• Bennünk van egyfajta hódításvágy? Meg akarjuk nyerni az embereket, azt akarjuk, hogy szeressenek?

Mi lehet ennek az ára?

• Szorongás a mindennapokban?
• Félelemtől vezérelt cselekedetek?
• Megjátszott, őszintének hitt kapcsolatok?

Miért jobb egy megjátszott igen, mint egy őszinte, tiszta nem? Miért gondoljuk, hogy ránk mondanak nemet, hogy az a személyünk ellen szól? Másról nem is szólhat?

Zsigerből jön a reakció: én nem szeretem a konfliktust, a veszekedést. Bár belül saját magammal „veszekszem”, vívódom, szorongok, nem érzem jól magam, mert a sok nem helyett kifelé inkább adom az igeneket. Félünk a konfliktustól, mert nem a párbeszéd tereként, megoldáskeresésként értelmezzük, hanem az egyik fél elsöprő, végső győzelmének a másik felett. Hatalmi harcnak, amiben csak győztes és vesztes lehet.

Bár a konfliktust elkerülnéd, mással…..Miközben önmagaddal folyamatosan harcolsz, sőt valószínű önmagadat te győzted le, így a saját csatád már el is vesztetted. Önmagadra mondtál nemet!

Nézzük, mit válthat ki, ha nem tudunk nemet mondani?

• irigykedünk, féltékenyek vagyunk a „szabadabb” emberekre?
• kritizálunk, megszóljuk a másikat, de sosem a szemébe?
• elvárjuk a köszönetet?
• időveszteség ér minket?
• túlterheltség miatt szétszórtak leszünk, mindent csak félig csinálunk meg és sehol sem vagyunk ott igazán?
• nem szívesen, nem motiváltan csináljuk a dolgokat, elveszi a kedvünket?
• kiegyensúlyozottság hiánya lép fel, inkább az idegesség, stressz, rossz közérzet lesz a domináns az életünkben?
• szorongunk?

Milyen előnye lehet, ha megtanulunk nemet mondani?  A válasz ott van benned. Tudom.

Fontos megtalálni ebben is az arany középutat, az egyensúlyt annak érdekében, hogy segítsük egymást és közben tiszteljük magunkat. Élni és élni hagyni!

Önbizalom, magabiztosság, tisztább kommunikáció, önismeret mind mind hozzásegít ahhoz, hogy merj és tudj nemet mondani. Ha az az igen nem őszinte, ha ahhoz szorongás, frusztráció társul, az önmagunkkal való kapcsoltunk és a másikhoz való hozzáállásunk, viszonyunk megromlásához is vezethet. Mit szeretnénk?

Ha aktuális a téma, és szeretnél más nézőpontból is ránézni, keress bátran. 

Rita