Eredményes, jó kommunikáció alapja egy megfelelő, jó kapcsolati szint.

Szerintem a tisztább, egyértelmű, konkrét kommunikáció kiszámíthatóbb helyzeteket teremt(het), így kevesebb stresszel jár(hat). De mikor és kivel tudunk igazán jól kommunikálni? Kivel szemben, milyen szituációban vagyunk képesek vagy merünk gondolatokat megfogalmazni, információt átadni?

Mikor jó egy beszélgetés? Mikor tudjuk a leginkább átadni az információkat, megéléseinket, érzéseinket?

Ha kapcsolati szinten jól működünk együtt. Ha megvan az a bizonyos kémia. Ha merem, ha tudom önmagamat adni. Ha mindketten tudjuk az adott kapcsolatban önmagunkat adni. Ha lehetünk őszinték. Ha működik a kapcsolat, a legnehezebb tartalmat is lehet mindkét fél számára a legmegfelelőbben kezelni. Nem zavarja meg elutasítás, bizalmatlanság, felsőbbrendűség vagy kisebbrendűség érzése, hiszen a másikat egyenrangú partnernek fogadom el. Munkában, magánéletben, párkapcsolati, baráti vagy „csak” ismerősi viszonyban. Az élet bármely területén.

Ha zavart a kapcsolati szint a beszélgető partnerek között, akkor a legkisebb probléma tisztázása is lehetetlen.

Saját részről kell ehhez (szerintem) önismeret, önbizalom, magabiztosság, hogy merjek, tudjak kommunikálni bárkivel, anélkül, hogy megjelenne bennem a kisebbrendűség érzése. Hiszen ha félelemmel megyek bele egy beszélgetésbe, kevesebbet gondolva magamról, akkor a figyelmem, a mondanivalóm tartalmáról rögtön elterelődik. Már nem arra figyelek, hogy mi a célom az adott helyzetben, hogy mit szeretnék mondani vagy elérni. Vagy ha képesek vagyok is elmondani, nem biztos, hogy az az üzenet megy át, amit szeretnék. 

A másik oldalról érdemes azt is megvizsgálni, átgondolni, kicsit önmagunkra vagy önmagunkba nézni, hogy mennyire vagyok megközelíthető? Vajon milyen érzéseket válthatok ki másokból, mielőtt interakcióba lépnek velem? Könnyedén lazán megkeresnek és mernek velem bármiről beszélni, vagy lehet mielőtt megnyomják a nevem alatti „hívógombot” már többször kézbe vették a telefont és még annál is többször lefuttatták, vajon milyen hangulatban vagyok? Mit látok az emberek tekintetében, mielőtt megszólítanak? Hogy jönnek oda hozzám? Hogyan reagálok általában? Látom ezeket egyáltalán? Figyelek ezekre?

Persze ez sem ennyire tiszta és egyértelmű, mert lehet, hogy valaki saját önbizalomhiánya, félelme miatt nem mer veled kommunikálni. De mi a helyzet azokkal, akik már ismernek? Mernek veled őszinték lenni, lehetnek veled őszinték? Mernek vagy meg tudnak veled bármit beszélni? Legyen az a téma bagatellnek tűnő vagy bármilyen nagyobb falat. Mennyire jók a kapcsolati szintjeid? Ki az, akivel jobb és kivel kevésbé? Mi határozza ezt meg?

Miért érdemes -szerintem- itt is, magaddal rendben lenni? Mert tapasztalom és látom, hogy aki rendben van magával, aki békében van magával és nem harcol egyedül a világ ellen és nincs harcban önmagával sem, ő legyen bármilyen magas munkaköri pozícióban, legyen sikeres üzletember vagy üzletasszony, lehet családos vagy egyedülálló, de kapcsolati szinteken jól működik. Hosszú távon és az esetek többségében. Hiszen ne áltassuk magunkat, mindenkinek vannak rosszabb napjai, mikor legszívesebben kikerülnénk a másikat, de lehet még saját magunkat is. Ekkor is érdemes azt figyelni, hogy az adott helyzet valójában kiről szól. Ki milyen állapotban van, és vajon mire lehet szüksége? Tudok e neki segíteni, szüksége van segítsége és befogadó e?

Ha működik a kapcsolat, legyen az bármennyire mély vagy felszínesebb, a legnehezebb tartalmakat is lehet kezelni. Ha a kapcsolat rendben van, akkor tudok ténylegesen a kommunikáció tartalmi részére reagálni.

Milyenek a kapcsolataim? Mennyire vagyok ezekkel elégedett? Akarok valamelyiken változtatni? Mit tehetek érte vagy mit vagyok hajlandó megtenni? Ez is lehet érdekes, eredményes coaching téma.

Rita