Hiszek abban, hogy mindenki tudja a saját válaszát, a saját döntéseit egy-egy élethelyzetben, csak lehet eddig nem merte vagy sose tette fel magának a kérdést, hogy mit is akarok én? Vagy ha feltette rögtön zsigerből jöttek azok a válaszok, melyeket hosszú évek alatt beprogramoztak nála. Ezeket sosem kérdőjelezte meg: hozzám tartoznak, az én válaszaim vagy valaki másé?

Tukmálás helyett érdemes bízni a “lehetőségek erejében”?

Nagyon sokszor a saját élményeinket, megéléseinket, tapasztalatainkat akarjuk ráhúzni a másikra és meggyőzni, hogy ez vagy ez mennyire szuper program, mennyire jó technikai kütyü, és mennyire jó lesz neked, ha megveszed, ha eljösz, ha belépsz, ha megcsinálod. Legyen ez akár saját szolgáltatás, saját termék vagy csak egy számodra bevált dolog, program bármi, amiért az „illető” marketingesei hálásan tapsolnak neked, mert őket promózod. Hol az egészséges határ? Megjegyzem nem célom marketing oldalról semmit megközelíteni, inkább saját nézőpontomról szól ez a bejegyzés.

A lehetőségek ereje

Amikor megengeded a másiknak, hogy valóban ő döntsön. Nincs ott a kötelező jelző és a kényszer energiája. Önmaga miatt választja. Te megadtál neki minden információt, tájékoztattad előnyökről és az esetleges hátrányokról,nehézségekről. A teljes körű információszolgáltatás megtörtént. Utána viszont a döntés jogát átadod neki. Nem alkalmazol érzelmi manipulációt, nem akarod direkt befolyásolni vagy erőszakosan rábeszélni. Megérzi…. Mindenki megérzi, csak valaki mer nemet mondani, valaki inkább belemegy, de rosszabb szájízzel. Kérdés, hogy Te mit szeretnél?

Aki téged választ, vagy az általad javasolt dolgot, arról mit adjon tovább, hogy kezeljen? Lelkesen mesélje, mennyire jó lehetőséget kapott és alig várja, hogy élhessen vele, vagy épp ahhoz szolgáltasson jó beszédtémát, mennyire nehézen tudott lerázni, és mennyire unja, hogy folyton csak emiatt találod meg őt. Eléred, hogy kerüljön, mert nemet mondani nem mert.

Érdemes megfigyelni, hogy aki látszólag az akarata ellenére dönt, az végső soron továbbra is kitart a saját válasza mellett. Legbelül. Mivel nem a saját belső motivációja hajtotta, olyan magatartásmintákat mutat, ami a közös együttműködést akadályozza, vagy legalábbis nem könnyíti meg, nem halad előre.

Milyen együttműködéseket szeretnél? Ami könnyed, ami a kölcsönös választáson alapul, vagy ami görcsös, akadályokkal teli, ami több energiát vesz el, mint amit ad. Melyik működik szerinted jobban hosszú távon és melyiknek jobb a visszhangja?

Amint megadod a döntés szabadságát, mert elfogadod, hogy ami neked tuti program, tuti termék vagy szolgáltatás és nagyon működik, a másiknak nem biztos, hogy bejön, már leveszed a görcsöt, a kényszert és lehet hamarabb választanak. A kötelező olvasmányokat is sokan azért nem szerettük, mert kötelező volt. Mintha a kötelező dolgok ellen be lennénk oltva. Aki akarta úgyis elolvasta, aki nem, annak mindegy volt, hogy kötelező vagy sem.

Maga ez a témakör is több mögöttes témát érint, amivel lehet érdemes foglalkozni:

• mennyire tudok és merek nemet mondani
• mennyire tudom elfogadni, és hogy kezelem ha valaki nekem mond nemet
• mennyire bízom magamban
• mennyire bízom a termékben, szolgáltatásban
• mennyire kommunikálok egyértelműen
• hogy kommunikálok

Izgalmas coaching témák ezek, melyre lehetőséget adok. Mert hatékonyan akkor tudunk együtt dolgozni, ha te választod és te állsz bele ebbe a folyamatba, amiben én végig kísérlek.

Rita