Vannak dolgok, amiket más nem tud megtenni helyettünk. Ide tartozik, a saját határaink kijelölése és védelme.

Milyen viselkedési normákat engedek meg másoknak velem kapcsolatban? Kik azok, akiket szeretnék, hogy az életembe legyenek? Milyen minőségben és milyen gyakran? Ha valakinek benne „kell” lennie, a választás akkor is az én kezemben van, hogy mit engedek meg neki, és mennyire hagyom, hogy az ő viselkedése kibillentsen a saját egyensúlyomból, mennyire hat rám negatívan.

Önfegyelem, önismeret, tudatosság és napi szintű munka szükséges, hogy minél jobban és könnyebben tudjuk ezt kezelni. Odafigyelés és gyakorlás. Magamért, magunkért.

Saját határaink kijelölése és megvédése segítség lehet nehezebb életkörülmények között. Sokszor úgy érezzük, nincs választásunk. De valóban nincs? Mi van akkor, ha csak ennek a megkérdőjelezése szükséges. Ha csak a megszokott normákhoz ragaszkodunk, ahogy eddig működtünk? Nagyon hiszek abban, rajtunk múlik, hogy kezelünk egy- egy eseményt. Rajtunk múlik, milyen nézőpontot választunk és milyen nézőpontot fogadunk be. Nehezíteni akarjuk vagy igyekszünk megkeresni, meglátni benne a lehetőséget, megoldást, könnyedséget? Átgondolni, ki az aki tud ebben segíteni?

Mert nálam a határok kijelölése és megvédése azt is jelent, hogy tudatosan figyelek arra: kivel, hogy kommunikálok. Kit engedek be az életembe. Kit hívok fel, ha társaságra van szükségem. Kinek veszem fel a telefont és kivel mennyi időt töltök. Ha kötelező kommunikálni számomra negatív emberrel, azt tudom olyankor befolyásolni, hogy minél tömörebben, rövidebben egyeztessünk. Ha benne vagyok a saját negatív spirálomban biztos, hogy olyan ember társaságát keresem aki fel tud emelni, aki bíztat és akivel megengedjük magunknak, hogy a humor is a segítségünkre legyen és minél könnyebben “visszatérjünk.”

A határok kijelölése és megvédése azt jelenti, hogy eldöntöm, milyen információkat engedek be és azokat, hogy kezelem. Ha a média zeng a számomra negatív hírektől, redukálom annak hallgatását, olvasását. Igyekszem olyan dolgokkal tölteni az időt ami feltölt, ami energiát ad. Ha valamit meg kell csinálni, átfordítom a gondolatokat, hogy a KELL HELYETT, azt miért ÉRDEMES megcsinálnom. Nézőpontot váltok, hogy nekem könnyebb legyen. Ha nekem könnyebb, könnyebben tudok másnak is segíteni. Annak, aki engedi, aki hagyja. Mert, először magadnak kell megengedned azt is, hogy a másik felemeljen, a másik támogasson, tudj befogadó lenni más nézőpontokra, lehetőségekre. 

Miért gondoljuk, hogy ha a másiknak szabad minket rombolni, lehúzni, nekünk nem szabad kiszállni ebből? Miért félünk a saját határainkat kijelölni és megvédeni? Asszertív kommunikációval.

A határok felállítása fontos. Fontos, mert ha vannak szabályok, akkor tudunk megfelelő keretek között működni. Persze ezeket a saját szabályokat, határokat érdemes folyamatosan felülvizsgálni, újra gondolni, és ha kell rugalmasan kezelni a saját és a világ változásához igazodva.

Mire van ehhez leginkább szükség? Szerintem…

Szellemi fürgeségre! Szellemi edzettségre, nézőpontváltásra, rugalmasságra.

Ebben segíthetek, coaching szemlélettel.

Rita