Sokan és sokszor mondjuk: „tudod én maximalista” vagyok. Van mikor ezt a jelzőt azért használjuk, hogy jobb fényben tüntessük fel magunkat és a külvilág megértse, hogy miért vagyunk annyira elfoglaltak, miért nem haladunk a dolgainkkal és miért kapkodunk annyira. Mi a maximalizmusunkkal a tökéletességre törekszünk és azt szeretnénk, hogy más is ezt lássa, hogy tökéletesek vagyunk. Nem hibázhatunk.

Coaching szemlélettel élve szeretek dolgokat, helyzeteket, eseményeket megkérdőjelezni és más vagy több nézőpontból is megközelíteni.

Aki a maximalista jelzővel ruházza fel magát, azt látom, hogy egy nem „kényelmes, komfortos ruhába bújt bele”. Hogy mikor és miért alakult ki a dolgokhoz való maximalista hozzáállásunk azt nem az én tisztem és nem szeretném kutatni. Azt látom, hogy a maximalizmus vagyis a tökéletességre törekvés párosul azzal, hogy mások mit gondolnak rólam. Ez pedig magával hozza a szorongást, a szégyenérzetet és a bizonytalanságot, az önmagunkban való kételkedést, hogy elengedő vagyok? Így egy adott esetben vagy el sem indulunk, vagy ha el is indulunk, nem merünk tovább menni, halogatunk és nem mutatjuk meg magunkat. Hiszen várjuk, hogy tökéletes legyen.

Itt kapcsolnak be nálam a kérdések. Azok a kérdések, melyek értünk vannak, melyekre a választ magunknak érdemes megadni és melyek könnyebbé tehetik az utunkat és persze elindíthatnak.

• Mit jelent számomra a tökéletesség?
• Mitől lesz valami tökéletes?
• Minek kell még ahhoz történnie, hogy azt mondjam ez tökéletes? Hol van az a pont?
• Milyen magasra akarom még feltenni az a bizonyos „lecet” amit már nem tudok átugrani? Mi a jó ebbe nekem?
• Kinek a véleményétől, ítéletétől tartok leginkább? Miért pozícionálom az illetőt magam fölé?
• Mi van akkor, ha az ő elismerését sose kapom meg?
• Ki az vagy mi az, amire még várok? Ha megkapnám, honnan venném észre? Mit csinálnék akkor?
• Mi a legrosszabb ami, történhet és mi a legjobb, ami történhet?
• Maximalista hozzáállásom a segítségemre van vagy inkább hátráltat?
• Hogy viselkednék „nélküle”?
• Mi lehetne könnyebb, ha nem kapaszkodnék a tökéletességbe?
• Milyen hatással van ez az életemre és a környezetemre?
• Mennyire engedem meg magamnak, hogy „ csak elég jó” legyek?
• Ha megengedném, hogy „csak” elég jó legyek, miben változna az életem?
• Mennyire bízom magamban és hiszem el, hogy jó vagyok?

A maximalista hozzáállás gyakran megakadályozza azt is, hogy egyáltalán belekezdjünk valamibe. Félünk a megítéléstől, a kudarctól. De mi az, ami igazán kudarcnak számít?

Ha tudunk magunkra, az életünkre egy folyamatként tekinteni talán könnyebben kezelhetjük a maximalista szemléletünket?

Ha tudatosan észrevesszük és visszanézünk: honnan indultam és hol tartok most. Mit sikerült már elérnem. Milyen képességeim segítettek hozzá? A kudarcnak vélt helyzetek mire taníthattak? Mire hívták fel a figyelmet? Mit érdemes máskor másképp csinálni?

Csupa olyan szemlélet, ami értünk lehet, a haladásunkért.

Tökéletesség helyett érdemes szerintem a haladásra koncentrálni és közben tisztelni a folyamatot. Észrevenni az utat és nem siettetni. Várni arra is, hogy beérjen. Hiszen ha folyamatosan a sebességre koncentrálsz és a „gázpedált nyomod” valamelyik kanyarban kisodródhatsz…

Szeretek hasonlatokat behívni az életem különböző területeire más területekből és az adott helyzetekben akár másoktól kapott mondatokat magammal vinni. Egyik kedvencem, mikor hosszabb távú futásnak indulunk neki a Bükkbe és még mi magunk se tudjuk pontosan, hogy milyen szinteket és mennyit futunk, de lelkesen belendülve elindulunk. Ekkor tesóm megszólal: Gyerekek lassítsunk és okosan, hiszen nem a táv az, ami megöl, hanem a tempó.

Szóval, ha a maximalizmus egy kabát lenne, amit levehetnél, mit tennél vele? Mikor vennéd le? Mikor vennéd vissza?

Ha lecserélhetnéd a „csak elég jó” kabátra melyik lenne kényelmesebb, könnyebb?

Tökéletesség helyett haladás. Nem a táv az, ami megöl, hanem a tempó.

Vezetés közben is érzed, mikor kell a gázpedálra lépni és mikor a fékre. A kettő együtt működik, hogy biztonságosan vezess figyelve magadra és másokra is.

Válts nézőpontot.

Rita