Folyamatosan keressük a kapaszkodókat, a biztos pontokat az életünkben. Azokat a helyzeteket, eseményeket, melyekben jártasak vagyunk, amit tudunk irányítani. Vagy amiről úgy gondoljuk, hogy tudjuk irányítani. Az ego éberen figyeli, mikor tud lecsapni és mindent az uralma alá hajtani, legyen úgy, ahogy én kitaláltam, az a biztonságos. Görcsösen ragaszkodunk azokhoz a szokásokhoz, nézőpontokhoz, amiket ismerünk, amelyeket már jól begyakoroltunk, amit rutinosan alkalmazunk. Ha valami hirtelen megváltozik kétségbeesetten tiltakozunk az ellen is, ami külső körülmény,  amire nincs ráhatásunk.  Azonnal és önként belebújunk az áldozat szerepbe és erre nagyon gyorsan meg is találjuk az önigazolásokat.

Vajon a körülmények áldozatából válhatunk annak irányítójává?

Don Joseph Goewey a Nagy stresszmentesítő könyv c. könyvében adott erre egy nagyon jó választ.

„ A hozzáállás olyan pszichés  erő, melynek segítségével a körülmények áldozatából a körülmények urává változhatunk. A külső körülményektől függetlenül a saját belső világunkat válasszuk. A hozzáállás fontosabb, mint a tények.”

Sokkal több energiát fektetünk abba, hogy olyan dolgokat akarunk irányítani és kontrollálni, amire nincs ráhatásunk. Mit eredményezhetne, ha ezt a munkát arra fordítanánk, hogy azzal foglalkozunk, amire van ráhatásunk. Saját magunkkal, a mi hozzáállásunkkal és adott helyzetekben annak a felismerésével, hogy mi az, ami rajtunk múlik, és én mit tehetek? Melyik részét tudom irányítani a folyamatnak? Mit vagyok hajlandó ezért megtenni?

Kérdések, amelyekkel arra ösztönzöd a szíved és az elméd, hogy a produktív válaszokat keresse.

Ahogy Marie Forleo megfogalmazta egyik könyvében: változz vegyésszé, hiszen az anyag nem vész el csak átalakul. A negativitást változtatsd át produktív arannyá.

Igen, ez erőfeszítést igényel, hogy a régi szokásokat, mintákat észrevegyük, felülírjuk, majd az újat alkalmazzuk. De van egy jó hírem, az erőfeszítés a mi hatáskörünkbe tartozik.

Rajtad múlik, mit veszel észre magad körül.  A gondolatok és az attitűd változtatása viselkedésbeli változást tud eredményezni. A mód, ahogyan a dolgokról gondolkozunk, meghatározza, hogyan érezzük magunkat.  Amit olvasunk, hallunk, akikkel vagyunk, amit csinálunk, nagyban befolyásolja az érzelmeinket, a gondolkodásmódunkat és a viselkedésünket.  Választási lehetőséged pedig van.

A hozzáállás megválasztása, az alkalmazkodóképesség fejlesztése, ami az egyik legfontosabb feladatunk magunkért, magunk miatt. A REZILIENCIA,  amely nem más,mint az alkalmazkodóképesség, rugalmasság, új helyzetekben való találékonyság! Készségek, melyek elsajátítása egyéni feladat. Önreflexióval élve rá tudunk nézni, mennyire rendelkezünk ezekkel a képességekkel? Milyen szinten vagyunk velük? Mennyire vagyunk merevek vagy mennyire vagyunk hajlandóak dolgozni magunkon azért, hogy ezeket fejlesszük?

A SZELLEMI FÜRGESÉG az a képesség, hogy haladéktalanul alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez. Mennyire a “barátunk”? „Ismerjük egymást”?

Devora Zack Networking c. könyvében olvastam a szellemi fürgeség szókapcsolatot és ott találkoztam egy másik fantasztikus megfogalmazással is, mint a MENTÁLIS ELASZTICITÁS. Vagyis, amikor rugalmasan viszonyulunk különböző élethelyzetekhez.

Nézőpontváltás, belső negatív monológok lecserélése, probléma helyett megoldások keresése, az adott élethelyzetek minél könnyebb, hatékonyabb, kezelése azzal, hogy rugalmasan tekintünk az előttünk álló feladatokra és másokkal is együttműködve keressük a legjobb megoldásokat. A probléma helyett a hogyan kerül a középpontban. Áldozat szerepből annak urává válunk.

Nekem ez a szellemi fürgeség, ami tanulható, fejleszthető.

Te melyiket választod? Rugalmasság vagy merevség? Szerinted melyik az erősebb? A tölgy vagy a nádszál? Nézd meg őket vihar után!

Ami ehhez szükséges: önismeret, tudatosság, akaraterő, kitartás, önreflexió, türelem magunkkal, változtatni akarás, gyakorlás, gyakorlás, gyakrorlás. Csupa olyan “dolog”, ami a  “TE kezedben van”.Coaching folyamat segíthet elindulni ezen az úton.

Rita