Szeretem a reggelt….vagy mégsem?

Hogyan ébredsz reggelente?

Milyen érzésekkel, milyen gondolatokkal?

Mennyire van kedved általában ahhoz, hogy elindítsd a napod?

Természetes, hogy vannak reggelek mikor nincs kedved kimászni az ágyból. Nyűgös, fáradt vagy. Vannak időszakok, mikor összecsapnak a fejed fölött a hullámok, és szíved szerint tényleg csak aludnál, mert úgy érzed totál lemerült az elem. Előfordul, teljesen normális és természetes érzés.

De meddig tart ez az állapot? Látod ennek a végét? Tudod ezt valamihez kötni, van az életedben most olyan esemény, ami megmagyarázza a “nincskedvemfelkelni” érzést?

Vagy ez az uralkodó érzés, állapot rányomta bélyegét az életedre? Minden reggel úgy kelsz fel, hogy semmihez és senkihez nincs kedved? Panaszkodás, elégedetlenség, kimerültség?

Mennyire szeretnél ez az állapoton változtatni?

Mennyi időt és energiát vagy hajlandó magadra szánni?

Elgondolkodtál már azon, mi segítene, hogy visszajöjjön az életkedved?

Ha már tudod, hogy mi okozza az “életunt” állapotot már előrébb vagy. Hiszen ott a lehetőség, hogy változtass rajta, hogy valamit másképp csinálj! Ha pedig nem tudod, csak érzed, hogy valami nincs rendben, akkor érdemes napközbe figyelni magadra, az érzéseidre. Ki, vagy mi az a helyzet, ami vagy aki felvidít, ahol, akitől boldog, elégedett vagy?

 És ki vagy mi az a helyzet, amitől vagy akitől szorongsz, frusztrált vagy, stresszelsz?

Ehhez tudatosan érdemes figyelni magadra, az életedre, a megélt napjaidra, pillanatokra. Vajon mi okozza a negatív érzéseket?

–           a munkám? Utálok bejárni? Ki vagy mi miatt?

–           kollégák, vagy csak egy – egy kolléga?

–           a főnököm viselkedése?

–           a lehetetlennek tűnő határidők?

–           az emberi kapcsolataim? (barátok, családtagok)

–           a magánéletemben nem működik valami számomra megfelelően?

–           lehet az a baj, hogy nincs meg az a szabadidős program ami tényleg kikapcsol, feltölt?

–           hiányzik valami vagy valaki az életemből?

–           túlagyalok mindent?

–           már megint másokkal hasonlítom össze magam?

–           elegem van abból, hogy már megint nem tudtam jól beosztani az időmet és mindig elkések?

A listát a végtelenségig lehetne írni, hiszen mindenkinek más okozza, okozhatja a frusztrációt. Amit az egyik ember lazán kezel, nem görcsöl rajta, abban a szituációban valaki más már túlpörgette magát.

Vegyünk egy egyszerűpéldát. Engem személy szerint a munkában a határidők sosem zavartak. Mindig jól be tudtam osztani az időmet. Ha a saját szerepemet néztem, mindig jóval a határidő előtt elkezdtem a feladatom, így tudtam, hogy időben befejezem. Tehát ez nem lehetett a stressz forrása. Viszont azt mindig nehezebben kezeltem,  ha körülöttem lévők idegesek, gorombák, kapkodnak. Főleg ha a felettesemről volt szó. Ha neki rossz kedve volt azt hittem velem van baja, az én munkám nem megfelelő, valamit rosszul csináltam. Ha idegeskedett bár én úgy érzetem nincs olyan szituáció ami az idegességét megalapozza, mégis átvettem.

Rám az emberi viselkedések vannak negatív hatással, az tud rossz irányba „befolyásolni”. Erre érdemes figyelnem, ezen érdemes dolgoznom.

Ezzel szemben, a férfi kollégámat a főnök viselkedése nem borította ki, legyintett rá, dolgozott tovább. De ha jött egy határidő, ott kezdődött a pánik, stresszelés, kapkodás. Ő ezen a területen változtathat.

Különbözőek vagyunk, így nem is lehet egységesen megmondani, hogy ki mitől legyen vagy ne legyen frusztrált. Kinek mi ronthatja el vagy épp mi ne rontsa el a napját. Egyéntől függ, így a megoldásnak is egyéninek, egyedinek kell lennie.

Ha megfigyelted magad, megvan, hogy mi billent ki téged, már megtetted az első lépést, a felismerést. Ez után már megadhatod magadnak a lehetőséget a változásra. Gondolati vagy/és cselekvési szinten. Másképp gondolsz valakire, valamire.

Megnézed mi állhat a viselkedése hátterében. Vajon tényleg Rólad szól az a helyzet vagy a másikról?

Megnézheted mi tanulsz az adott helyzetből? Hogyan fejlődsz általa? ( pl: alázatosabb leszel, kitartóbb, türelmesebb, elfogadóbb, hatékonyabb)

Cselekvési szinten pedig megnézheted, mit csinálhatnál másképp?

Mi tehetek azért, hogy ez a helyzet megváltozzon?

Gondolj itt a legapróbb, legegyszerűbb dolgokra. Kezdd a változást kicsiben, kis dolgokkal.

Mert egyedül Te tudod, érzed, hogy mi az ami Téged felbosszant, idegesít, zavar és azt is csak Te tudod igazán mi az, amitől megnyugszol, ami elégedetté tesz, amit szeretnél a negatív érzések helyett. És Te vagy az egyetlen aki ezen változtatni tudsz. 

Én esetleg abban tudok segíteni, hogy meglásd, felismerd, mely dolgokon szeretnél változtatni és azt hogyan tudod megtenni. Úgy, hogy végig a saját válaszaidat keressük. Azért, hogy az „életunt” „nincsenkedvemfelkeni” reggeli érzéseket hosszú távon lecseréld egy „jujjdejónapomlesz”, „akkorismegoldom”, „csakazértiselégedettleszek” érzésekre, mert „Szeretek ébredni újból, egy új nap egy új világ”.

Kezdd az életet MEGélni, nem túlélni!