Egy eszköz túlterheltségre, “ami” mindig veled van
Hétköznapi beszélgetések során (is) sokszor felfigyelek arra, mikor valaki panaszkodik, mennyire fáradt, semmire sincs ideje és mindent egyedül kell csinálnia. Ez a téma egyébként nagyon sok coaching ülésen előjön. Mi állhat ennek hátterében és mivel lehet összefüggésben?
- Mennyire merünk, tudunk és szoktunk segítséget kérni?
- Ha kapunk segítséget, azt mennyire tudjuk elfogadni?
- Észrevesszük egyáltalán az érkező segítséget?
Egy coaching ülés légköre megengedi, hogy ezt a témát kicsit mélyebben, kicsit jobban és személyre szabottan körbejárjuk. Kicsit szembenézzünk önmagunkkal, mit is csinálok, mit is működtetek. Vagy mit nem csinálok. Őszintén, magam miatt, azért ha felismerem, ezen tudjak változtatni, magamért. Is.
Ha a „mindentnekemkellcsinálni és senkinemsegít” mondatok elhangoznak, felmerül a kérdés:
Mennyire szoktál segítséget kérni? Tudsz, mersz egyáltalán? Mikor kértél utoljára segítséget?
Lehet, hogy otthon mindig azt láttad, hallottad, hogy egyedül is képes vagyok rá, mindent megoldok, nem kell, hogy segítsenek. Ebben nőttél fel, ez lesz a természetes minta. Akitől ez jön, vajon ő is ezt látta, vagy az ő habitusához, személyiségéhez könnyebben „illik” ez a nézőpont, „megoldás”. Vajon ő mennyire küzd ezzel? Mennyire fáradt bele ebbe?
Zsigerből jönnek a válaszok: persze tudok, de nincs senki, akitől kérhetnék.
Mennyire néztél körbe? Biztos, hogy senki nincs? Tudsz legalább egy embert mondani, aki segíthet? Ekkor megdőlt a „senki teória”.
Mi lenne, ha bárkitől kérhetnél segítséget? Miben változna az életed, egy napod, ha többet segítenének neked? Ha megengednéd magadnak, hogy ne csak azokba a személyekbe gondolkodj, akikben eddig. Lehet, hogy „kincseket találnál”?! Akik szívesen segítenek csak még sose kérted?! Mi lenne, ha először csak lehetőségekben gondolkoznál, összeszednél minél többet és lehet ott van köztük a megoldás is. Eddig nem gondoltál rá, eddig nem jutott eszedbe, vagy észre sem vetted, mert mindig a megszokott közegedben gondolkoztál.
Jön zsigerből a válasz: úgyse segítene, biztos nem ér rá.
Honnan tudod? Mitől vagy ennyire biztos benne? Mikor kérdezted meg tőle?
Ha megkérdezed, mi a legrosszabb, ami történhet? Mi a legjobb, ami történhet?
Mit szeretnél igazán? Milyen előnye van, ha segítenek neked?
Kezdünk kijönni szép lassan a negatív spirálból és elkezdünk másban, másképp gondolkozni. Elkezdünk menni a saját válaszokkal a megoldás felé.
Nagyon sokszor beleragadunk a régi mintákba, a berögzült válaszokba és nézőpontokba. Gyakran bekapcsoljuk a „nekem soha senki nem segít önsajnáltató programot” miközben ha őszintén visszanézünk megláthatjuk, hogy azért nem segítenek mert nem is kértük. Bármennyire szeretnénk, gondolatokat olvasni és kitalálni pont úgy, és ahogy arra szükségünk lenne csak nagyon kevesen képesek, ha képesek egyáltalán. Mivel nem találják ki, mit szeretnénk, dühösek, frusztráltak, csalódottak vagyunk egy olyan dolog miatt, amiről a másik lehet nem is tud. A nemkérés következményeként lehet, hogy lőttek a harmónikus, kiegyensúlyozott kapcsolatoknak. Tüske lesz egy olyan helyzet miatt, amit csak az egyik oldal tud, a másik értetlenül áll előtte.
Mikor kértél utoljára konkrét, egyértelmű segítséget?
Ha kértél, de a másik szelektív hallása, feledékenysége tesz azért, hogy ne érkezzen meg a segítség, ott is érdemes őszintén ránézni, mi miatt nem működik ez és mi mást tehetek? Lehet a kapcsolat minőségén lenne érdemes változtatni, a kérés hangnemén, a konkrétabb megfogalmazás közelebb vinne egymáshoz? Jó kis coaching téma lehet.
Mivel fix nézőpontjaink, elképzeléseink vannak, mikor kinek kellene segíteni, meg se engedjük, hogy más lehetőségek bejöjjenek vagy ha bejönnek, nem merünk vagy nem tudunk élni velük.
Sokszor lehet, érdemesebb lenne éberebbnek lenni és észrevenni, hogy mennyi mindenki segít, csak lehet nem pont azok és nem pont úgy, ahogy mi befixáltuk azt. De segítenek. Segítenek, hogy nekünk könnyebb, jobb legyen, hogy eljussunk a céljaink felé. Napi szinten érdemes ezekre figyelni, észrevenni. Magunk miatt.
Mi változhatna, ha könnyebben tudnánk segítséget kérni, elfogadni, észrevenni ki segíthet és észrevenni ténylegesen mikor ki segített? Akkor és úgy amire eddig nem néztünk rá.
Egy coaching folyamat ebben is segíthet.
Rita
Legutóbbi hozzászólások