Beszélgethetünk tudatosan?
Tudatosság a beszélgetések során. Mit értek én személy szerint ez alatt?
Tudatosan figyelsz arra, kivel mit osztasz meg. Kivel milyen témákról beszélsz, és milyen minőségben teszed ezt meg.
Kik azok, akikkel szeretsz és beszélsz is teljesen őszintén magadról, az életedről, a megélt eseményekről, tapasztalatokról, érzésekről, céljaidról.
- Aki figyel rád. Akinek nem az lesz a válaszod a „miújság” kérdésre, hogy semmi, mert tudod, hogy a kérdés mögött őszinte érdeklődése áll.
- Aki meghallja, és meg is akarja érteni, hogy mi van veled.
- Aki ha kérdez, meg is várja a választ és nem rögtön magáról szeretne beszélni.
- Akit tudod, hogy ha nehezebb napod volt, vagy rosszabb kedved van, nyomaszt valami, nyugodtan felhívhatsz, elmondhatod neki, mert nem ítélkezés és a hibáidra, hibázásaidra való figyelemfelhívás lesz a beszélgetés vége, hogy még rosszabbul érzed magad.
- Akivel tudsz őszinte lenni, mert tudod, hogy a kölcsönös őszinteség mögött egymás segítése áll és nem az irigység, a megalázás, a leértékelés a cél.
Hogyan juthatsz el idáig:
Beszélgetés közben figyelsz. Figyeled a másikat, és figyelsz saját magadra. Egy idő után megtapasztalod, hogy nem tudsz, nem lehet mindenkivel azonos minőségben beszélni, bármennyire is szeretnél. Nem várhatod el mindenkitől, hogy megértsen téged, hiszen mindenkinek mások a tapasztalatai, a hozott a mintái, az érzelmi és az értelmi intelligenciája.
Amit te megtehetsz, hogy figyelsz és ha látod, hogy valakivel nem tudsz olyan minőségben beszélni ahogy te szeretnél, ezt elfogadod. „Felteszed arra a polcra”, ahova szerinted való. És ez nem rossz hely, nem negatív, nem azt jelenti, hogy ő kevesebb tőled, csupán nem tudja azt adni neked, amire szükséged van. Vele olyan témákról érdemes beszélni, ami könnyedebb, hétköznapi, nem olyan lelkizős. Nem kell világot megváltani. Így nem sérülsz, nem negatív tapasztalatokkal távozol, vagy hiányérzettel.
Mennyire figyelsz arra, hogy téged ki tart érdemesnek arra, hogy a számára fontos és komoly témákat megossza veled? Aki beszél neked az életéről, az álmairól, a nehézségekről, a sikereiről, minden olyan dologról ami róla szól, ami nem hétköznapi.
Mi lehet az oka, ha ez elmarad?
Felmerült már benned az a kérdés, vajon miért van az, hogy alig tudok valamit a másikról? Lehet ebben nekem is szerepem?
Lehet, hogy az én viselkedésem váltja ki, hogy nem osztja meg velem az élete fontosabb történéseit?
Tudok én rá úgy figyelni, hogy ne kritizáljam, ne mondjak ítéletet felette, elfogadjam a helyzetét, próbáljam megérteni és őszintén támogatni. Tudok egyáltalán úgy figyelni, hogy tényleg érezze a tőlem kapott figyelmet?
Ha valaki veled őszinte érzésekről, gondolatokról beszélget, becsüld meg. Hiszen ez azt jelenti, hogy érdemesnek talál téged arra, hogy az adott témát, helyzetet, érzéseket megossza veled.
Ha nem teszi, lehet önvédelem is, hiszen „szorult” helyzetben ki akarja magát még rosszabbul érezni. Ki vágyik arra, hogy nehezebb pillanatokban megértés helyett meg nem értettséget kapjon.
Amit sokszor elfelejtünk, hogy minden helyzetet, szituációt mindenki másképp él meg. Ami neked könnyen, lazán kezelhető, amin nem borulsz ki, lehet a másiknak a gyenge pontja, stresszhelyzet, nehézséget jelent. Ne magadból indulj ki, helyette próbáld a másikat megérteni.
Erről szól szerintem a tudatosság. Tudatosan figyelsz arra, kivel miről beszélsz, kivel mit osztasz meg, kit tartasz érdemesnek arra, hogy több mindent tudjon rólad.
Tudatosan vigyázol magadra, figyeled, hogy ki az akivel egy beszélgetés számodra éltető és építő. Tudatosan szelektálsz, hogy milyen témákat, milyen típusú, személyiségű emberrel beszélsz meg.
Tudatosan, ahhoz fordulsz, azért hogy magadat építsd, ne rombold.
Legutóbbi hozzászólások