Mire jó az önismeret? Érdemes ezzel foglalkozni?
Kezdjük azzal, hogy mit is jelent az önismeret? A fogalom meghatározásához a wikipédiát hívtam segítségül.
„Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.”
Az önismeret során közelebb kerülünk saját magunkhoz. A folyamat során figyeljünk, figyelünk magunkra. Őszintén vizsgáljuk életeseményeinket, azoknak a ránk gyakorolt hatását, mikor kivel és mivel kapcsolatban hogyan éreztünk, adott helyzetekben, helyzetekre, hogy reagáltunk, a viselkedésünknek mi volt az oka. Megismerjük magunkat és leginkább megengedjük saját magunknak, hogy ténylegesen megismerjük azt a személyt, akivel egy életre „összekötöttek”. Aki elől bárhova megyünk, bármit csinálunk nincs menekvés, nem tudunk elfutni, elbújni.
A téma aktualitását abban látom, hogy sok coaching ülésen előjön az önszeretet, önelfogadás és az önismeret hiánya. Nem tudjuk pontosan mit szeretnénk, nem tudjuk az érzéseinket megfogalmazni, nem tudatosítjuk a pozitív tulajdonságainkat, azokat a képességeket, melyekre támaszkodhatunk és nem vizsgáljuk felül őszintén azokat a gyengébb pontjainkat, melyek megerősítése értünk lenne. Zsigerből jön egy – egy önmagunkra vonatkozó kérdés kapcsán a „nem tudom” válasz, miközben ha picit elgondolkozunk biztos, hogy legbelül tudjuk, mit szeretnénk. Eddig nem kérdezték? Nem volt fontos? Nincs választási lehetőségem? Mások mondják meg mi a jó nekem?
Miért is jó, ha tisztában vagyunk saját magunkkal, ha ismerjük magunkat?
- Talán könnyebben boldogulunk a világban?
- Jobban megértjük a másik embert? Empatikusabbak leszünk?
- Könnyebben kommunikálunk, jobban meg tudjuk fogalmazni az igényeinket?
- Ha önmagunkat tudjuk adni, nem kell folyton szerepeket játszani, a belső frusztráció csökken?
- Könnyebben tudunk döntéseket hozni?
- Tudjuk, milyen értékrendek, normák szerint szeretnénk élni?
- Ez alapján meg tudjuk válogatni a baráti, társas kapcsolatainak? Kik azok, akik hozzájárulásai az életünknek és akikkel azonos „húron pendülünk”?
- Képesek vagyunk a saját szabályainkat, határainkat meghatározni és erre figyelni a saját magunkkal szembeni tisztelet érdekében?
- Tudjuk, mikor érdemes kompromisszumot kötni és mi az, ami már az önbecsülésünket sérti, és rossz hatással van ránk?
- Tudjuk, kinek mit engedünk meg?
- Magabiztosabbak leszünk?
- Határozottabban ki tudunk és merünk állni magunkért?
- Meg tudjuk fogalmazni a céljainkat, vágyainkat?
- El tudjuk dönteni, vagy legalábbis a meglévő ismeretek birtokában tudunk mérlegelni, melyik suliban szeretnék továbbtanulni? Milyen szakma, hivatás érdekel?
A mai rohanó világban folyamatosan szaladunk valami után, vagy sokszor lehet valami elől. A rengeteg tennivaló, tevékenység, feladat időt sem enged arra, hogy megálljunk és körbe nézzünk. Ki vagyok, hogy élek, mit csinálok nap mint nap, milyenek a kapcsolataim? Észre sem vesszük. Sokszor a másikról sem tudunk semmit, nemhogy önmagunkról. Vagy a másikról többet tudunk, mint magunkról?
Ha van egy kis szabad időnk, rögtön kitaláljuk a következő programot, vagy a felmerülő gondok megoldása helyett elterelő hadműveleteket hajtunk végre. Nyomkodjuk a telefont, céltalanul nézzük a tévét, mindegy, hogy mi megy benne, csak valami legyen, találunk valami elfoglaltságot, hiszen a probléma megoldja saját magát.
Miközben szerintem néha érdemes megállni, körbe nézni és figyelni. Megfigyelni mi történik körülöttünk, milyen szerepünk van a saját életünkben, milyenek a társas kapcsolataink, mennyire vagyunk elégedettek velük és mit tehetünk, hogy esetleg jobb legyen?
Picit elkezdeni vizsgálni saját magunkat. Megismerni saját magunkat. Azért, hogy ne dolgok elől meneküljünk, hanem, célok felé haladjunk.
Amíg nem ismerjük önmagunkat, nem tudjuk, hogy mit szeretnénk, hogyan és mit szeretnénk elérni?
Várjuk a megfelelő munkát, de fogalmunk sincs, mit csinálnánk szívesen.
Stabil, harmónikus párkapcsolatra vágyunk, de nem tudjuk mit jelent az számunkra.
Szeretnénk picit feltöltődni, de mikor megkérdezik mi a hobbink, rájövünk, hogy valójában nincs is, vagy nem tudjuk. Ha csinálunk is valamit azt lehet nem magunk miatt, hanem mert körülöttünk mások is azt csinálják. Engedjük, hogy a környezetünk befolyásoljon, mert mi magunk se tudjuk, mit szeretnénk vagy miért szeretnénk.
Párkapcsolatok nem működnek, mert kiderül, hogy nem ismerik a felek igazán egymást. Ennek lehet az az oka is, hogy magunkat se ismerjük igazán? Választottunk valakit, mert úgy gondoltuk jó lesz, és ahelyett, hogy igazán megismernénk magunkat mire és kire vágyunk a párunkat akarjuk megváltoztatni. A kedvelt tevékenységeiről leszoktatni, átalakítani és idővel kiderül, hogy – vagy mert nem mertük önmagunkat adni, vagy mert nem is ismertük magunkat- más az értékrendünk, a személyiségünk és ahelyett, hogy egy csapatot alkotnánk érdektelenül élünk egymás mellett. Közös programok, élmények gyűjtése helyett külön vagyunk, sőt lehet, még hátráltatjuk is a másikat. Mi az, ami összetart? Csalódunk a másikban, vagy csak abban a képben, amit mi a másikról, magunkról gondoltunk, elképzeltünk?
Mennyire tudjuk mi önmagunkat adni és mennyire engedjük meg a másiknak, hogy önmagát adja és ne azt a szerepet amit mi látunk vagy elvárunk tőle?
Tudatos döntést igényel az önismeret, tudatos figyelmet és vizsgálódást. Nem lehet egyszerűen, könnyen eljutni magunkhoz, hiszen hozzuk a családi mintákat, a másoktól felvett szokásokat, a társadalmilag elvárt normákat, a félelmeket, a rossz beidegződéseket, amelyekről először nem is tudjuk, hogy tényleg a miénk, vagy mivel ezt láttuk számunkra ez a normális, ez a természetes.
Az önismereti utat van, aki megkönnyíti számunkra, van aki segít, támogat, vannak akinek nem tetszik, ha változik a hozzáállásunk helyzetekhez, ha megváltoznak a szokásaink, a magatartási minták. Hatással vagyunk egymásra. Az ember megértéséhez nem elég az egyént vizsgálni, figyelni kell a társas hatásokat is.
Az önismeret egy utazás saját magunkkal, magunkhoz.
Mindenki maga dönti el, hogy mikor indul el ezen az úton, elindul e egyáltalán. Megéri, vagy sem.
Legutóbbi hozzászólások