A mai munkaerő piacon a legnagyobb kihívás a munkavállalók megtartása. Statisztikák kimutatták, hogy csak a megfelelő bérezés nem bír elegendő motivációs erővel. A jó munkakörnyezet, a jó kollegiális viszony, az elismerés nagyban befolyásolja a munkavállalók döntését egy-egy munkahely mellett. A fluktuáció szinte minden munkahelyen megjelenik.

A hosszú távú elköteleződés egyre nehezebb. Megtartani a munkavállalót kihívás. Jó munkaerőt találni és alkalmazni is egyre nagyobb feladat. Egy cég, vállalat, szolgáltató eredményességét és sikerét nagyban befolyásolja a munkavállalók munkához és egymáshoz való hozzáállása.

És fontos tényezőként megjelenik, hogy a WHO a kiégést (burn out) felvette a betegségeket és rendellenességeket jegyző listájàba. Ezért is érdemes a személlyel, a munkaerővel, saját magunkkal foglalkozni.

„A kiégés olyan szindróma, melyet krónikus munkahelyi stressz okoz, amit nem kezelnek megfelelően.”

3 fő tünete jelenik meg:

1. Fáradtság, kimerültség érzése
2. Munkahellyel kapcsolatos negativitás, munkához való negatív hozzáállás, cinizmus
3. Csökkent munkahatékonyság.

Vagyis a kiégést a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz okozza. Kialakulásában több tényező is szerepet játszhat. Ilyen például a munka/magánélet egyensúly felborul, nagy a munkaterhelés, monotonitás, tehetetlenség érzése, értéktelenség érzése, kirekesztettség, visszajelzés hiánya, egyedüllét érzése-szakmailag nem tudunk kire támaszkodni. Nem érezzük jól magunkat az adott közösségben, elvesztettük a motivációt.

Több „szereplős” ez a történet és kialakulása nem egyik napról a másikra történik. Egyéni szinten érdemes vizsgálni, hiszen amíg valaki jól bírja a monotonitás, a másik pont ebbe fárad bele. Van aki szeret emberekkel kommunikálni, van aki kevésbé. Van aki egyedül szeret dolgozni, még a másik inkább csapatban. Van aki könnyen beilleszkedik és kezeli a kollegiális viszonyokat, van akinek nagy feladat megtalálni a közös hangot a munkahelyen.

Mindenkinek mást jelent a munkahelyi stressz, így azok kezelésére nincs szerintem egységes, mindenkire jól alkalmazható, bevált „recept.” Egyéni helyzetek vannak, egyéni megélésekkel. Tűrési küszöbünk eltérő szinten van.

Az, hogy a WHO ezt a jelenséget nyilvántartásba vette azt mutatja, hogy kell és érdemes ezzel foglalkozni. Akár egyéni, akár szervezeti szinten.

A munkáltató oldaláról érdemes átgondolni, vajon ez milyen következményekkel jár majd? Kiégésre hivatkozva táppénzre megyünk? A kieső munkavállaló helyettesítéséről gondoskodni kell, ezzel a többiek feladat is nő(het), a frusztráció, konfliktusok száma emelkedhet? Feszült légkör és végső soron felmondások? Mit jelent ez a cég számára?

A munkavállaló a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz miatt lebetegszik, a táppénz anyagi kieséssel jár, antidepresszánsokra költi a bérét, stressz levezetéseként megnőhet az elszívott cigaretták száma, az örökös frusztráció miatt értéktelennek érzi magát, a társas kapcsolatai megromolhatnak, türelmetlenebb, kedvetlenebb már nem csak a munkában, a magánéletben is. Megbomlik az egyensúly, hiszen a hosszú távú munkahelyi stressz az élet minden területére rányomhatja bélyegét.

Ennek megoldásán vagy a kiégés megelőzésén mind egyéni, mind szervezeti szinten érdemes foglalkozni. A munkáltató feladata is, hogy keresse és megadja erre a lehetőségeket, ha hosszú távon meg szeretné tartani a jó és hatékony munkaerőt.

Egyéni szinten a saját felelősségünk, hogy tegyünk magunkért, az egészségünkért, hogy megálljuk a helyünket a munka világában és a kiégés helyett más utat válasszunk. Ki a felelős a saját életünkért, megéléseinkért?

Mit lehet tenni, mi lehet a megoldás?

Coachként a coachingot tartom az egyik jó lehetőségnek, mint egyénre szabott megoldást. Rengeteg kihívással, megoldandó feladattal találjuk szembe magunkat. Ezek végrehajtásához fontos, hogy tisztában legyünk a képességeinkkel, erősségeinkkel és felismerjük, ha valamiben gyengébbek vagyunk. Az önismeret, a kompetenciák fejlesztése, a megfelelő asszertív kommunikáció, az önbizalom, a helyzetmegértések, a tudatosság mind- mind hozzásegítik az egyént, hogy a felmerülő akadályokat a maga módján minél könnyebben és hatékonyabban kezelje. Megtaláljuk azokat a „gócpontokat”, melyek a kiégéshez vezettek, vagy afelé mutatnak, így van lehetőségünk saját képességeinknek, helyzetünknek, eszközeinknek megfelelően kezelni vagy megelőzni.

Egy cég megítélését jelentősen meghatározza az ott dolgozó alkalmazottak megjelenése, magatartása, a munkához, az ügyfelekhez való hozzáállása, a munkáltatóról alkotott véleménye. A coaching pedig egy jó lehetőség, hogy kihozzuk belőlük a legjobbat és új gondolkodásmóddal, helyzetmegértésekkel, magatartásmintákkal, asszertív kommunikációval, együttműködve egymással a megoldásra, feladatokra koncentráljanak a problémák és kiégés helyett.

Ha van akivel a dolgozó tabuk nélkül meg tudja beszélni az adott problémáját, aki segít neki, hogy a helyzetre más nézőpontból is rálásson, aki támogatja, akkor vajon milyen munkaerő lehet?

Egyedi élethelyzetek, egyedi megélések, egyedi személyre szabott megoldások.

Én hiszem, hogy az tud igazán jól és eredményesen minőségi munkát végezni, aki jól érzi magát abban a közegben ahol dolgozik és persze a saját bőrében.

Mennyit érsz magadnak? Mit vagy hajlandó megtenni magadért?

Válts nézőpontot!

Keresd a megoldást, a lehetőségeket. Magadért!