A sportoló fizikai felkészültségén túl a teljesítménye szempontjából fontos tényező a mentális állapota.  Ebben meghatározó szerepe van annak, hogy milyen párbeszédet folytat saját magával és a körülötte lévőkkel. Mennyire képes a negatív belső monológot lecserélni, átalakítani olyan gondolatokra, melyek érte vannak és nem ellene.

A sportoló érzelmi állapotát jelentősen befolyásolhatja, milyen közegben készül egy számára fontos eseményre, megmérettetésre. Kikkel és miről beszél. Mások véleményét, esetleges félelmeit hogyan kezeli. Mennyire engedi meg, hogy a többiek állapota hasson rá.

Képes a mások félelmeit kizárni?

Tud saját magára koncentrálni?

Elő tudja hozni a múlt eseményeit, melyek érte vannak?

Több ügyfelemnél felmerülő téma, hogy a külső hatásokat, hogy tudja a helyén kezelni?  A verseny előtti napokban, órákban, amikor már tudja ki lesz az ellenfél, a csapattársakkal , barátokkal, családtaggal elkezdi elemezgetni a másik felet, aminek gyakran az a vége, hogy saját magát alul pozícionálja,  a másik erősségeit, elért sikereit hozza felszínre. Eléri, hogy nem tud magabiztosan „pályára lépni”, egyre kevesebb önbizalma van, és egyre jobban megkérdőjelezi saját magát.  Miközben a cél az lenne, hogy ő maga is elhiggye, meg tudja csinálni, képes rá. 

A coaching üléseim egyik jól bevált eszköze a figyelem felhívás. Megláttatni azt, amit önmaguktól nem vesznek észre. Jelezni az egymásnak ellentmondó gondolatokat. És jönnek a felismerések, jön a tudatosítás, mely segít a negatív belső monológot lecserélni és lehetőséget ad arra, hogy a többiekkel való párbeszédet megfelelő irányba terelje.

Erősségek, elért eredmények feltárása. Mindent, ami neki fontos, ami neki sokat jelent, amire ő maga nagyon büszke.  Ez ő, ezek tények.  Mégis például nemzetközi verseny előtt hajlamosak egymást riogatni, azon elmélkedni melyik csapat vagy versenyző miben jobb náluk.   Az oroszok, a franciák, a szerbek….. rájuk koncentrálnak.  Miközben a coaching folyamat alatt, a meglévő saját sikerek felsorolása közben egyértelműen kiderült és kimondta, hogy volt mikor legyőzte az adott nemzet versenyzőjét.

“Jéééé basszus tényleg”-csúszott ki az ügyfelem száján, mikor rákérdeztem, hogy ezt észrevette? Rögtön másképp tudott ránézni a helyzetre és saját magát máshova pozícionálta.

Nem mindegy, hogy mit veszünk észre, mire helyezzük a fókuszt és milyen belső monológgal riogatjuk magunkat és egymást. Vagy épp mibe tudunk kapaszkodni MAGUNKÉRT!

Dr. Csernus Imre A férfi c. könyvében megtaláltam A MONDATOT, a vezérgondolatot  ami hihetetlen nagy figyelem felhívás volt nekem és a nemzetközi versenyekre készülő minden sportoló figyelmébe ajánlok. Ha arról beszélgetnek, vajon a másik nemzet miben jobb, emlékeztessék magukat a történelem könyvekből ismert  MAGYAR VIRTUSRA.

“A MAGYAROK NYILAITÓL MENTS MEG URAM MINKET!”

Vagyis a kalandozások idején rettegtek a magyaroktól! Ilyen nemzet voltunk/vagyunk, ezt sokszor elfelejtjük.

Miért nem ez jut eszünkbe magunkról?

Mi a jó abban, hogy alul pozícionáljuk magunkat másokkal szemben?   

Mit is szeretnénk valójában? Mit tudunk azért tenni?

Válts nézőpontot.