Van egy érzés, amit sajnos rengetegen ismerünk. Egy érzés, ami lebénít, ami megállít, ami sakkban tart, ami ellenünk dolgozik, ami hátráltat.  A szégyen. Amit valaminek vagy valakinek a megléte vagy épp a hiánya okozhat. Szégyelljük magunkat, mert szeretjük a munkánkat, a másik közegben meg pont azért, mert nem szeretjük azt. Szégyelljük,  ha van pénzünk, vagy szégyelljük, ha nincs. Szégyen az, ha elváltunk, de lehet szégyen, ha még nem…..

A szégyent kiváltó okok eltérőek lehetnek a társadalmi normáktól, az adott közegtől, ami körbevesz bennünket, az élethelyzettől, amiben vagyunk, és ahogy érezzük magunkat.

A szégyen elleni védtelenség, annak az elkerülése beletaszíthat a megfelelési kényszer problémájába. Téves következtetésbe megyünk azzal, ha minél több helyen és minél többek felé teljesítjük az ő elvárásaikat a szégyenérzet sem bukkanhat fel. Látszólag nem jelenik meg, de az egyik legrosszabb helyzet szerintem, mikor saját magunk előtt szégyelljük magunkat, mert nem merünk önmagunk lenni. Kérdés az, hogy ezt felismerjük? Mert sajnos nem tanították meg, hogyan kapcsolódjunk az érzéseinkhez, mit üzennek azok nekünk, mire hívják fel a figyelmet.

Ha az önismeret útján képesek vagyunk felismerni, hogy a szégyen érzése kerített hatalmába, elkezdhetjük azt figyelni, milyen üzenetek vagy elvárások váltották ki belőlünk. Mennyire valós vagy vélt dolgok ezek. Tényleg másoktól jönnek, vagy mi gondoljuk úgy, hogy az adott esemény, helyzet, dolog szégyenre ad(hat) okot?

Sokszor a környezetünk által kialakított normák, a megalkotott címkék azok, melyek még inkább mélyítik a szégyenérzetet. Gondoljuk csak bele abba, mennyi mindenkinél a szégyenérzet kapcsol be már csak annak a javaslatnak a hallatán is, hogy lehet, érdemes lenne külső segítséget kérni pl: coachhoz fordulni.  Hozzákapcsoljuk ehhez a „biztos baj van velem, ez mennyire ciki” gondolatokat és rögtön hatalmába kerít a szégyen, lebénít. Miközben gyakran azt sem tudjuk, hogy mi áll valójában a mögött, ami miatt szégyenkezünk vagy mások szerint szégyenkeznünk kellene. Érdemes arra figyelnünk, hogy vajon az adott dolgot tényleg én tartom cikinek, vagy a környezetem szerint az és ezért nem merem vállalni én sem.  Össze is lehet itt kapcsolni, hogy a szégyenérzet leküzdése érdekében min érdemes dolgozni:

A saját önértékelésünkön, az önbizalmunkon, hogy merjük vállalni önmagunkat, a gondolatainkat, merjünk kiállni magunkért és merjük vállalni az érzéseinket. Ahogy Náray Tamás is megfogalmazta: ” Az érzéseink felett még Istennek sincs hatalma.”

A szégyenérzet egyik legnagyobb ellenszere, ha napvilágra hozzuk. Ha ki merjük mondani, mi zajlik bennünk, mitől félünk, mitől érezzük kevesebbnek, rosszabbnak magunkat másoknál vagy mások helyzeténél. Merünk megnyílni és sebezhetővé válni. Félelmetes, viszont amint szembe merünk nézni vele, ki merjük mondani, veszít az erejéből és mások számára sem lesz már annyira érdekes a „sztori”. Amire nagyon érdemes figyelni, hogy olyan emberekkel osszuk meg érzéseinket, élményeinket, akik kiérdemelték a bizalmunkat.  Ahol a légkör engedi.

Egy coaching folyamat is a sebezhetőségről szól. Az ügyfél beavat a félelmeibe, felszínre hozza azokat a gyengeségeit, amelyeken dolgozni szeretne, hogy ne azok mentén bukjon el. Személyes tapasztalatom (amikor az ügyfél pozícióban vagyok én a segítőnél) és az ügyfeleimnél is azt tapasztalom, hogy a beszélgetések elején jelen lévő szégyenérzet egyre inkább elszáll, amint merünk beszélni az azt előidéző dolgainkról. Eleinte nem merjük kimondani,-  mert még szégyelljük, mert tökéletesnek és sebezhetetlennek akarunk tűnni, -hogy igen az a bajom, hogy ….

Majd ahogy oldódik a közeg, rájövünk, hogy igen, itt ebben a légkörben pont azért vagyunk, hogy magunkon dolgozzunk, azokon a pontokon, melyek mentén elbukhatnánk. Így egyre bátrabban felvállaljuk és egyre határozottabban kimondjuk: önbizalom erősítésre van szükségem, érdemes lenne megtanulni kiállni magamért, jó lenne, ha tudnék nemet mondani, imádnám,ha nem pozícionálnám magam folyton alul másokhoz képest…..

És a szégyenérzeten is dolgozva, elindul(hat)unk a megoldások felé.

Rita